RSS hírcsatorna






Tankönyv

Az angol igeidőkről dióhéjban (The Tenses)

Először azt érdemes tisztázni, hogy az idő és az igeidő teljesen másféle tartalmú fogalmak. Tekintsük először a magyart: a "bemegyek" jelen idejű alak. Abban a mondatban viszont, hogy "Holnap bemegyek az iskolába és beszélek az igazgatóval." jövőre utal. De lehet akár múlt időre utaló használata is: "Képzeld, mi történt tegnap! Nagyon szomjas voltam, ott volt a talponálló, no bemegyek - és kit láttam ott?" És végül lehet jelen idejű jelentése is, mint ebben: "Én minden reggel bemegyek a sarki boltba."

Az igeidő arra való, hogy az eseményeket valamilyen sajátos szempontból vizsgálják. Ezek közé a szempontok közé persze beletartozhat az idő is, tehát az, hogy múlt, jelen vagy jövőbeli eseményről van-e szó. Az angol valóban úgy gondolja, hogy ezeket meg kell különböztetni, tehát kitalált magának három fajta igeidőt:

Múlt
(Past)
Jelen
(Present)
Jövő
(Future)

Alapvetően ténylegesen is úgy használja ezeket az igeidőket, ahogy elvárhatnánk: a múlt igeidőket múltbeli események leírására, a jelent jelenre és a jövőt jövőre. Persze az izgalmak itt sem maradnak el, egyes esetekben az angolnál is ugyanúgy felborul a rend, mint a magyarnál, és elofordul, hogy jelen igeidővel fejez ki mondjuk múltbeli eseményt - de erről majd később.

Itt aztán megnyugodhattak volna az angolok, hogy íme, kész az igeidőrendszer, ki tudnak fejezni különbségeket múlt, jelen és jövő között. Csakhogy fellángolt bennük a vágy, hogy kifejezzenek egyéb különbségeket is. E vágyukkal nincsenek egyedül. Vegyük egy picit szemügyre a magyart, ahol a legkevésbé sem mindegy, hogy az alábbi mondatok közül melyiket használja valaki:

1a. Tanultam a szavakat.
1b. Megtanultam a szavakat.
2a. Festette a szobát.
2b. Kifestette a szobát.
3a. Mosogatok majd este.
3b. Elmosogatok majd este.

Az (a) jelű mondatok azt mondják, hogy volt/lesz/van olyan cselekvés, ami a mondatban szerepel, míg a (b) jelűek arra világítanak rá, hogy a cselekvések le is zárulnak, eredménnyel végződnek. A magyar nyelv erre az igekötőket használja fel. S mivel az angolban sem igekotők nincsenek, sem nem várhatjuk el, hogy ugyanúgy fejezze ki a gondolatokat, ahogy más nyelv, így nem kell sokat csodálkozni azon, hogy azt a módszert választotta a nyelv, hogy különféle igeidőkbe fogja tenni ezeket a mondatokat ahhoz, hogy kifejezze ezeket a különbségeket. Így aztán kialakultak úgynevezett "perfect" avagy befejezett igeidők, amelyek (többek között) azt fejezik ki, hogy az esemény teljes egészében lezajlik, és vannak nem perfect, avagy egyszerű igeidők, amelyeknél ez a jelentés hiányzik. Tehát így alakul az igeidők táblázata:

  Past Present Future
Simple
(Egyszerű)
Simple Past Simple Present Future Simple
Perfect
(Befejezett)
Past Perfect Present Perfect Future Perfect

Ez már szép rendszer, gondolhatnánk, ámde azt találta az angol nyelv, hogy vannak még olyan, számára lényeges jelentéskülönbségek, amelyeket ez a rendszer képtelen kifejezni. No nem mintha a magyartól tanulta volna el ezeket a különbségtételeket, de véletlenül a magyarban is megvannak ezek, nézzük meg, miről van szó! Az alábbi mondatpárok olyan különbségeket fejeznek ki, amelyek a magyarban sem elhanyagolhatóak:

4a. Mentem át az utcán, amikor észrevettem, hogy nekem integet.
4b. Átmentem az utcán, amikor észrevettem, hogy nekem integet.
5a. Amikor mentünk fel a lépcsőn, megkérdeztem, van-e lift.
5b. Amikor felmentünk a lépcsőn, megkérdeztem, van-e lift.

Az (a) jelű mondatokban a második esemény mindig az első esemény közben történik, míg a (b) jelű mondatokban először lezajlik az első, aztán megtörténik a második esemény. A magyar nyelv a szórenddel játszik: az igekötő hol az ige előtt, hol az ige után van - és pusztán e különbség miatt teljesen más lesz az esemény szemlélete. Csakhogy az angolban egyrészt nincsenek igekötők, másrészt a szórenddel sem lehet "büntetlenül" szórakozni. Már akár logikusnak is tekinthető, hogy akkor viszont lesznek olyan igeidők, amelyek képesek majd ezt a különbséget kifejezni. S mivel olyasmiről van szó, hogy az (a) jelű mondatokban az első eseményt folyamatában tekintjük, ezért a bevezetendő új igeidőket folyamatosnak (Continuous) nevezzük. Mivel azonban ezek a különbségtételek szükségesek minden időben, sőt, befejezett és nem befejezett szemlélet mellett is, ezért ez a módosítás igazából megduplázza az igeidők számát, így:

  Past Present Future
Simple Simple Simple Past Simple Present Simple Future
Continuous Past Continuous Present Continuous Future Continuous
Perfect Simple Past Perfect Present Perfect Future Perfect
Continuous Past Perfect Continuous Present Perfect Continuous Future Perfect Continuous

 

Következésképp...

Ha a fenti gondolatmenetet tüzetesen megvizsgáljátok, arra muszáj következtetni, hogy az angol igeidők között igen nagy hasonlóság van - hiszen ha a perfect igeidők ezért és ezért alakultak ki, akkor feltételezhető, hogy MINDEN perfect igeidő hasonló dolgokat fejez ki, ugyanígy minden continuous igeidő hasonló aspektusokat emel ki az eseményből és így tovább. Ugyanúgy, ahogyan minden Past igeidő megegyezik abban, hogy múlt idejű eseményt fejez ki - minden Continuous megegyezik abban, hogy az eseményt folyamatában tekinti. De ezekről már egy másik téma keretében beszélünk majd. A lényeg itt tehát az, hogy az angol igeidőknek rendszere van, nem pedig egy halom igeidő, amelyet csak azért találtak ki, hogy a magyar anyanyelvűek életét megkeserítsék.

Ám azoknak sem kell szomorkodniuk, akik úgy gondolják, hogy ez így túl egyszerű. Az egyes angol igeidők használata ugyanis nem korlátozódik kizárólag a fent leírt (igen-igen elnagyolt és leegyszerűsített) esetekre. Ugyanis ha már van egy nyelvi forma, ahhoz a nyelv hozzárendel még egy sor olyan plusz varázserőt, ami nagy hasznára válik a beszélőnek. Mint ahogy az egyes magyar igekötők is igen sokrétű használattal dicsekedhetnek, úgy az egyes angol igeidők is. A magyar "bele" igekötő az irány jelölésén (mint alapvető jelentésen) kívül számos izgalmas jelentést hordoz: beleuntam, belefeledkeztem, beleszerettem, belekóstoltam stb. Az angol Present Perfect Continuous meg azon kívül, hogy egyrészt folyamatában, másrészt lezárultságában tekinti az eseményt (She's been working for 10 hours now), még azt is jelentheti, hogy a cselekvés már véget ért ugyan, de a cselekvő a cselekvés valamilyen negatív következményét kénytelen most elszenvedni. De ezek már az egyes igeidők területére vezetnek, azok pedig megérnek (legalább) egy-egy külön fejezetet.

Sok sikert tehát a varázslatos igeidők felfedezéséhez!


_______________________________
Fekete-fehér nyomtatható változat




search EN EN EN | Saját szótár | A kiskaput, mármint egy szabály hiányosságát vagy nem egyértelmű voltát angolul loophole-nak mondd