RSS hírcsatorna






Tankönyv

Fonetikai jelek - az ábécé - Phonetic alphabet - IPA

Ebben az anyagban megismerkedünk a nemzetközi fonetikus ábécé egyes jeleivel - azokkal, amelyeket az angol szótárakban és egyéb szószedetekben láthatsz, s amelyek az illető szó pontos kiejtését írják le. Magáról az ábécéről és a jelek számítógépes megjelenítéséről más oktatóanyagainkban olvashatsz.

Az ábécét a könnyebb tanulhatóság kedvéért részekre bontjuk. Külön soroljuk fel a magánhangzókat, a diftongusokat, a mássalhangzókat és a speciális jeleket.

1. Magánhangzók

[ɔ] [ɒ]

Ezt a két hangot a szótárak sokszor felcserélik. A két hang nem ugyanaz (a fonetikusok sikítoznának is emiatt), de a nyelvtanulónak itt az a fontos, hogy a szótárak és szószedetek fonetikus átírásait dekódolni tudják. Ezért tehát azt kell mondjuk: körülbelül ugyanaz a kettő, bármelyiket látod egy angol szó átírásában, az alábbi információk segítségével dekódold majd.

A magyar O-hoz hasonlít ugyan, de korántsem ugyanaz. Ezt a trükköt szoktuk alkalmazni a tanulásánál: állítsd a szádat, ajkadat a magyar O hang képzésére, s amikor megvagy, abban az állásban ne O-t, hanem magyar A hangot mondj ki! Ez a hang szerepel a hot, lot, pot, not szavakban is. Gyakorold a hangot ezekkel a szavakkal!

[ʊ]

Meglehetősen hasonlít a magyarban használt U hangra, ám lényeges különbség, hogy ez az angol hang kerekített, tehát úgy mondd ki, hogy az ajkaid kereken álljanak, mint a magyarban az O hang kimondásánál! Ez a hang szerepel az angol good, book, hook, look szavakban.

[ɪ]

Ha nem vagy nagyon kényes és vájtfülű, akkor akár a magyar I hangot is mondhatod helyette. Vájtfülűeknek pedig azt tanácsoljuk, a hang képzésénél tolják a nyelvüket sokkal előrébb, mint azt a magyar I hang képzésénél tennék! hit, bit, fit, kit

[ə]

Nincs ilyen hang a magyarban, akármit is hazudnak neked mások. (Az Ö-vel szokták felcserélni, igen helytelenül.) A hangot nyelvtanulói-nyelvtanári (no meg fonetikusi) körökben schwa-nak hívják. A tudományos leírása kissé nehézkes lenne, de itt az öszetákolós módszer: tartsd az ajkaidat lazán, a nyelvedet lenn és kissé hátul, és igen rövid hangot adj ki - egészen földönjáró fogalmazással: nyögj egy picit. Ez lesz az a hang! Az angol tele van ezzel a hanggal, tehát érdemes alaposan megtanulnod! Ez szerepel a the szóban, és sokezer mellett ezeknek a szavaknak az utolsó hangja is ez: teacher, doctor, enter, Peter.

[ɜ:]

Mindjárt tanulni fogjuk, hogy a kettőspont speciális jel a fonetikus ábécében, és azt jelenti, hogy az előtte álló hangot hosszan kell ejteni. Ez a hang tehát az angolban csak hosszan fordul elő, azért írjuk azonnal kettősponttal. Ha nem vagyunk nagyon tudományosak, akkor azt is mondhatnók, hogy az előző pontban ismertetett schwa-nak a hosszú változata. Hát nem is leszünk tudományosak, és ebben maradunk (huhh, csak a fonetikus kollégák el ne olvassák ezt). Ebben gyakorold: work, fir, sir, Shirley.

[æ]

Ez a hang megvan ugyan a magyarban, de nem a köznyelvben. Több dialektusban, így a Zalában beszéltben is jelentésmegkülönböztető szerepe is van. Aki ismeri ezt a nyelvváltozatot, annak könnyű dolga van: ez a hag tljesen ugyanaz, mint az ember, gyerek szavakban az első magánhangzó. Aki pedig nem ismeri, ejtse így: a száját nyissa Á hang mondására, és ebben az állásban mondjon köznyelvi magyar E hangot! Igen gyakori az angolban, többek között a bad, hat, mad, cat szavakban is ez van.

[e]

Zártabb, mint a magyar köznyelvi E. Az előző pontban már említett magyar dialektusok ezt a hangot is ismerik (és az angolhoz hasonlatosan nem ismerik a magyar köznyelvi E hangot). Ezt a hangot ejtik ezek a dialektusok az ember, gyerek második szótagjában. Ajakkerekítés nélküli, a nyelvet előre kell vinni az ejtéséhez.

[ʌ]

Körülbelül így sikerülni fog a kiejtése: nagyon rövid, torokból jövő (majdnem nyögésszerű) Á hangot ejts! Ez szerepel a but, hut, butter szavakban.

Hosszú magánhangzók

A fonetikus ábécében a hangok hosszúságát a hang után tett kettősponttal ejlöljük. Az angolban a fenti hangok közül az alábbiak jelenhetnek meg hosszú formában is:

[ʊ:]

Például a too, boots, shoes szavakban.

[ɪ:]

Például a teeth, teen, feet szavakban.

[ɔ:]

Például a more, boring, four szavakban.



2. Diftongusok

Magyarul kettőshangzóknak is hívjuk őket. Úgy alakulnak, hogy két magánhganzót veszünk, s az első átmenetként beleolvad a másikba. Egyetlen szótagnak számítanak. Az angol igen gyakran használ diftongusokat. A fonetika átírásban sokszor egyszerűen egymás mellé tesszük a két alkotóelemül szolgáló magánhagzót, de van olyan is, amelyiknek külön jele van. Lássunk néhány példát:

[aʊ]

Például: brown, loud

[ɔɪ]

Például: foil, point

[ɪə]

Például: hear, here, beer

3. Mássalnhangzók

Sok hangnak a latin ábécé valamely betűje a jele a fonetikus ábécében is. Ezeket jelként nem tanuljuk, ám néhányra érdemes felfigyelni a kiejtés különlegessége miatt:

[p], [t], [k]

Ezeket a hangokat az angol - ahogy mondani szoktuk - hehezetesen ejti (angolul: with aspiration, aspirated). Ez azt jelenti, hogy a hang kiejtése közben H hangot is ejtünk. Fontos vonása ez az angolnak, talán az egyik "leghallhatóbb", ezért mindenképp érdemes megtanulnod!

Nem minden [p], [t], [k] hehezetes, ám itt most nem foglalkozunk a pontos szabályokkal. Hogy egyet említsünk: az S hang előtt sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem aspirált egyik sem.

[r]

Persze, tudod, hogy ez az angolban másféle. A titok azonban - tapasztalataink szerint - leírással nem nagyon fedhető fel: pergesd sokkal kevesebbszer a nyelvedet az ejtése közben, mint ahogy azt a magyarban teszed. Ezért inkább azt javasoljuk (itt is), hogy hallgasd a felvételeket és ismételd, utánozd, ismételd, utánozd...

[θ]

Ez a görög theta betű, a hangot magát pedig zöngétlen dentális frikatívának hívjuk - el ne szaladj, mondom tovább! Úgy kell csinálni, hogy a nyelvedet a felső fogsorodhoz illeszted (vagy a fog hegyére vagy picit mögé - gyors beszédben bizonyosan kicsit mögötte lesz), és kifújod a levegőt, de úgy, hogy közben ne akarj "hangot adni" - ettől lesz zöngés, a torkodban nem lesz recsegés-ropogás közben. Ha pontosan követed ezeket az utasításokat, biztos jó lesz, csak persze kicsit más még, mint amit az anyanyelviektől hallasz. Ez azért van, mert folyamatos, esetleg gyors beszédben egyáltalán nincs idő ennyit sziszegni, de te csak sziszegj még egy keveset a gyakorláshoz! Úton-útfélen ezt a hangot használjuk, többek között ezekben: thank you, think, thin.

[ð]

Látod, milyen jó, hogy nem futottál el? Mert most csak annyit mondok: ez meg a zöngés dentális frikatíva, és máris tudod, hogy kell ejteni: ugyanúgy, ahogy az előzőt, csak zöngésen, vagyis akarj hangot ejteni, s így a torkodból-hangszáladból is jön zörej - ez a zönge. Ugyancsak gyakori hang, például: the, this, mother, then

[ ʃ ]

(Kihagytam szóközöket előtte és utána, hogy jól lásd - mint egy elnyújtott S betű, vagy egy violinkulcs-kezdemény, más tanítványom szerint kígyó.) Nincs sok dolgunk vele, csak a jelet tanuld meg! Ez a magyar S (susog, sistereg) hanghoz hasonló hang. Gyakorold ezekkel: sure, she, shine.

[ʒ]

Ez meg az előző zöngés párja, ezzel sincs baj, csak a jelet jegyezd meg: a ZS (Zsuzsi) hangot jelöljük vele. Ebből nincs olyan nagyon sok, de azért nem si ritka: measure, Asia.

[ŋ]

Ennek is nagyon szép neve van a fonetikusoknál: veláris nazális. Ez annyit tesz, hogy a torkodból kell képezni a hangot, és közben nazális is, tehát orrhang. Ezzel nagyon sokszor fogsz találkozni, jegyezd meg! Úgy szoktuk levezényelni a megtanulását, hogy az "ing" magyar szót mondatjuk a tanítványkórussal naaaagyon elhúzva, hosszan, és mindenkire ráparancsolunk, hogy ha intünk, azonnal hagyja abba a hangkiadást. Nomármost akkor intünk, amikor az I hangon már túl van, de a G-t még nem mondta - és pont ez az a rész, ami ezt a hangot adja. Például ezekben: sing, ping, thing - ezeknek a szavaknak a kiejtésében nincs G hang!

Megjegyzendő, hgoy a magyar is tele van ezzel a hanggal, csakhogy a magyarban nem különböztet meg jelentéseket (nem fonéma), az angolban viszont igenis az. A magyar ezt használja nyakra-főre, ha NG vagy NK betűkapcsolat szerepel írásban: ing, hang, cseng-bong, zsong, jajong, inkább, link stb. Ezekben a magyar szavakban sehol nincs N hang, mindenütt az itt bemutatott hang szerepel a leírt N helyén. Ám míg a magyar kiejti az utána leírt G vagy K hangot is, az angol nem.

[ʧ]

Ez a magyarhoz hasonló CS hangot jelöli. chin, much, chat.

[ʤ]

Ez pedig a DZS hangot, mint: John, Jack, jar.

[j]

Ezt csak azért jegyezzük meg külön, mert sok hallgató furcsának találja: igen, ez a magyarban is használt, és úgyanígy leírt J hangot jelöli: yes, yet, yoghurt.

[w]

Ez nem igazán mássalnhangzó, de nem is magánhangzó (appriximant-nak, máskor félmagánhangzónak hívják) - de ez nekünk nem is annyira lényeges. A fontos ez: úgy ejtjük, hogy az ajkakat csücsörítjük, és kifújjuk a levelegőt. Önmagában biztosan nem állja meg a helyét a hang, mindig van utána egy magánhangzó. Úgy is lehet gyakorolni az elsajátítását, hogy a magánhangzó kimondása előtt a szádat U-ra állítod be, s ebből az állásból, "levegőkifújással" csusszansz át az illető magánhangzóra. Nagyon gyakori, pl: win, when, one.

4. Különleges jelek

Nem hangot jelölő jelekből is van sok-sok a teljes ábécében, minkjet azonban csak az alábbiak érdekelnek:

[ ]

Magát a fonetikus átírást mindig szögletes zárójelek közzé tesszük.

[']

Az aposztróf karaktert szoktuk használni hozzá a számítógépen, noha a fonetikai ábécé rajongói tudják, hogy ez más jel. A fontos nekünk ez: arra a szótagra kell tenni a hangsúlyt, amelyik ez után a jel után áll. Ebben például a másodikon: [ə'gəʊ] (ago).

[ˌ]

A másodlagos hangsúlyt jelöli: ha elég hosszú a szó, akkor két helyen is hangsúlyozhatjuk, ez a kisebb nyomatékot jelöli. (természetesen ez sem vessző, csak az elvetelmültek gépelnek helyette azt). Például: [ˌʌnkən'dɪʃənəlɪ] (unconditionally - feltétel nélkül, feltétlenül). Az elsődleges hangsúly a 3. szótagon van, a másodlagos az első szótagon.

[:]

Mint a magánhangzóknál már tanultuk: a hangok hosszúságát ezzel a jellel jelöljük. A hosszú hang után írjuk. (A jel igazából nem kettőspont, de a számítógépen arra szoktuk egyszerűsíteni, tekintettel arra, hogy a böngészők zöme képtelen megjeleníteni a helyes karaktert.)

[*], [r ]

Ezek nem részei a fonetikus ábécének, azonban a nyelvtanulók számára készült kiadványok szokták használni, hogy segítsék a tanulót. Azt jelölik vele, hogy a szó kiejtésében semmiféle hang nem szerepel ugyan a csillag vagy a felső indexbe tett R helyén, de ha magánhangzóval kezdődő szó következik utána, akkor kiejtünk egy [r] hangot ezen a helyen. Szótára válogatja, hogyan jelöli ezt.

Meg kell jegyeznünk: igen nagy idő-, hely- és energiapocsékolás ez! Ugyanis teljesen jól leírható szabály gondoskodik arról, hogy az ember (nyelvtanulóként is) mindig tudja, mikor és milyen dialektusokban kell R-t ejteni milyen helyeken. Olyan ez, mintha a magyar szótárak meg azt jelölnék minden egyes szó esetén, hogy előtte vajon "a" vagy pedig "az" névelő szükséges-e, ha szükséges. A szabályt itt nem tanuljuk, de a "hiátustöltő R" szabályt kell keresned...


_______________________________
Fekete-fehér nyomtatható változat




search EN EN EN | Saját szótár | It is beyond me - fel nem foghatom.