Tankönyv

Mit jelent az igeidő? - Introduction to the Tenses

Ezt az anyagot azoknak szántuk, akik már tanulták az igeidők többségét, vagy akár mindegyiket is, de szeretnék rendszerezni a tudásukat. Ettől függetlenül teljesen kezdők számára is hasznos, csak ez esetben az angol példamondatokat és a különféle nyelvtani jelenségekre való utalásokat bizonyára kevésbé tudja majd értelmezni az olvasó.

1. Idő és igeidő

Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a magyar kifejezés súlyosan félrevezető, ugyanis azt sejteti, hogy az igeidő azt fejezné ki, hogy az ige milyen időre utal vagy milyen időben van. Ezzel szemben az igeidő a legkevésbé sem ezt jelenti. Angolul nem is jelenik meg semmiféle time-szerű szó e nyelvtani fogalom nevében, így hívjuk: tense. Az már persze más kérdés, hogy az angol szó ugyancsak az idő szóból származik (latinul tempus).

Időből a laikus ember kétségtelenül hármat különböztet meg: múltat, jelent és jövőt. Ha azt vizsgáljuk meg, hogy nyelvtani eszközökkel a három közül melyeket tudjuk kifejezni, azt látjuk, hogy mind a magyar, mind az angol csak két idővel rendelkezik: múlttal és nem-múlttal. Erről később bővebben beszélünk még, egyelőre fogadjuk el, hogy nyelvtani időből kettő van. A play igének van múlt idejű alakja (played) és nem-múlt idejű alakja, ez a play. Jövő idejű alakja nincs.

Ezek azonban nem igeidők - legalábbis a nyelvoktatásban nem ezekre gondolunk, amikor az igeidőkről beszélünk.



2. Mire való az igeidő?

Mire valók az igeidők? Leginkább arra, hogy az igei szerkezet vagy az egész mondat által kifejezett eseményt valamilyen aspektusból nézzék. Van, amelyik arra való, hogy azt mondja: az illető esemény egy adott időpontban éppen lezajlóban van (vagy volt vagy lesz - az idősík nem lényegi pont, azt majd kifejezi az ige ideje). Egy másik igeidő használatával meg azt mondhatjuk, hogy valamennyi ideje már folyamatban van adott időpontig. Megint más igeidővel kifejezhetjük, hogy az adott esemény ismétlődő, visszatérő, szokásszerű.

Látható ezekből, hogy az igeidő nem az időt fejezi ki, hanem az ige által kifejezett eseményt szemléli valamilyen meghatározott szempontból.

Ez összevethető a magyarral, jóllehet a magyarban nem igeidőkkel fejezzük ki ezeket. Néha igekötőt használunk rá, vesd össze az alábbi két mondatot:

  1. Megállt a zebránál, mielőtt átment volna. (He stopped at the zebra crossing...)
  2. Meg-megállt a zebránál, mielőtt átment volna. (He used to stop... He always stopped...)

Az 1. mondat egy egyszeri eseményt jelöl, a 2. számú pedig ismétlődőt. Ezt az igekötő megkettőzése jelöli itt.

  1. Felmentem a lépcsőn, amikor eszembe jutott, hogy lent hagytam a kulcsomat. (I climbed the stairs when...)
  2. Mentem fel a lépcsőn, amikor eszembe jutott, hogy lent hagytam a kulcsomat. (I was climbing the stairs when...)

A 3. mondat azt mondja, hogy miután befejeződött az első esemény (vagyis felértem a lépcsőn), akkor zajlott le a második, vagyis akkor jutott eszembe a kulcs. Ezzel szemben a 4. mondat azt írja le, hogy a második esemény az első zajlása közben történt - bizonyosan nem értem még fel, amikor eszembe jutott a kulcs.

Ezeket a különbségeket az angolban igeidőkkel tudjuk kifejezni. Az angolban is ugyanaz lesz a mondatpár, csak az igeidőt változtatom az egyes eseményeknél.

Hány igeidő van?

Négy.

  1. Simple vagy egyszerű,
  2. Continuous vagy Progressive vagy folyamatos
  3. Perfect vagy befejezett
  4. Perfect-continuous vagy befejezett-folyamatos

Ezt a négy igeidőt tudjuk használni múlt időben, nem-múlt időben (amit nevezhetünk jelennek is éppen, de jövő időre is utalhatnak). Gyakorlatilag bármit mondasz angolul, azt valamilyen igeidőben kell megfogalmaznod, a választás csak nagyon trükkös módon kerülhető ki, és ez felsőfok alatti szinteken nem gyakran fog előjönni. Ha járatos vagy az angol nyelvtanban egy kicsit, akkor tudod, hogy van elég sok modális segédigénk, mint a will, should, may, might, can és a többi. Ezek szinte beépülnek, betüremkednek az igei részbe (ha tetszik, az állítmányba), de attól az igeidő még megmarad olyannak, amilyen. Később részletesen megtanuljuk képezni az egyes igeidőket, de most azért bemutatunk néhány példát, amikor ezek a segédigék szerepelnek, de ettől még az igeidőnk az, ami:

  1. I go to cinema.
    Járok moziba.
  2. I may go to cinema.
    Lehet, hogy elmegyek (majd) moziba.
  3. I am going to cinema.
    Moziba megyek. (most éppen vagy nemsokára)
  4. I will be going to cinema.
    Moziba fogok menni (úgyis majd valamikor...)
  5. The children have gone to cinema.
    A gyerekek elmentek moziba (és most ott vannak).
  6. The children must have gone to cinema.
    A gyereke biztosan (nagy valószínűsággel) elmentek moziba (és most ott vannak).

Az 5-6 mondatok egyszerű igeidőben vannak, a 7-8 folyamatosban, a 9-10 pedig befejezettben. A mondatpárok első eleme segédige nélküli, a második pedig valamilyen segédigét tartalmaz. A segédige módosítja a mondat jelentését a megfelelő módon, de attól az igeidő még az, ami volt.

Figyelem:

Sok könyv és egyéb forrás van, amelyek szerint az angolban 12 igeidő van. Megint mások ezt hajlamosak megduplázni, és 24 igeidőről beszélni, de nem ritka az sem, amelyik 36 igeidőről beszél. Hogy lehet ez? Igazuk van?

A fentiek szerint ez természetesen nem igaz. A 12 igeidő úgy jön ki, ha azt mondja valaki, hogy ez a négy igeidő megjelenik múltban és jelenben is - ez ugye még csak 8, de azt mondják, hogy van jövő időben is, méghozzá úgy, hogy a will modális segédigével megjelenő formákat hívják jövő időnek. Ez azonban legalább is túlzás: ahogy az alábbiakban látni fogod, és ahogy arra a hétköznapi logikai is mutat, az egyszerű igeidő egyszerű igeidő, függetlenül attól, hogy jelenben vagy múltban szerepel mellette az ige. A jövőről beszélni pedig még inkább problémás úgy, hogy kiragadunk egyetlen modális segédigét, a willt, és azt külön igeidőnek tekintjük. Nem igazán érthető, mért ne tekinthetnénk akkor külön igeidőnek azt, amikor más modális segédige szerepel vele, mondjuk a may, might, should, can vagy más. Aki 24 igeidőt emleget, az egyrészt elfogadja ezt a logikailag tarthatatlan álláspontot, és még hozzáteszi, hogy mindez szenvedő szerkezetben is lehet, és voilá, máris megduplázta az igeidők számát! Nem értjük, mért állnak meg itt, és mért nem mondják, hogy 48 igeidő van, mert mindez tehető műveltető szerkezetbe is, vagy éppen 96, mert egyes szám harmadik személyben is mondható mindez - látod, a sornak soha nem lesz vége.

Vigyázz, ez nem csak elméletieskedő ömlengés! Nem másról van szó, minthogy téged borzasztanak el ezek a források a számtalan sok igeidő kilátásával, és persze maguk sem nagyon tudnak rendet vágni a rengetegben, elkerüli figyelmüket így az egész rendszer. A rendszer, amely meglehetősen tiszta és egyszerű: négy igeidővel, punktum. Olyanokkal, amelyek ugyanazt a jelentést hordozzák, akár jelenben, akár múltban használjuk őket, akár van velük egy segédige, akár nincs, akár szenvedőben mondjuk, akár nem, sőt: akár fekete tintával írjuk le a mondatokat, akár zölddel - jóllehet eddig nem találkoztunk fekete és zöld igeidőkkel, de jobb lesz résen lenni.

3. Miért találják nehéznek az igeidőket?

Azt gondoljuk, hogy a nem megfelelő megközelítés okozza a gondok oroszlánrészét. Ha például tizenkét, huszonnégy vagy negyvennyolc igeidőről beszél valaki, akkor máris olyan bonyodalmasnak állította be a helyzetet, hogy épeszű ember már ennél a pontnál elkeseredik. Ismételten leszögezzük: négy igeidő van az angolban, ennek a négynek a formáját és használati szabályait kell megtanulnod. Egy-egy igeidőnek pedig - legalábbis középfokú szintig - alig van néhány használati szabálypontja: egy tucatnál több szabályt nem kell megtanulnod ahhoz, hogy az igeidőket a legtöbb esetben helyesen alkalmazd.

Ezzel együtt nem akarjuk túlságosan rózsásra sem festeni a helyzetet: bizonyos esetekben igenis nehéz átlátni a szabályokat, mert a magyar anyanyelvedben ezek vagy egyáltalán nincsenek meg, vagy ha van valami hasonló jelenség, akkor azt egészen más módon használjuk, másképp fejezzük ki.

Ez pedig felveti az interferencia problémáját is: ez azt jelenti, hogy azt gondolja az ember, hogy anyanyelvén már megismert szabályok érvényesek az idegen nyelven is. Például hogy ha magyarul valamit múlt időben mondok, akkor azt angolul is úgy fogom - csakhgoy ez például egyáltalán nem igaz, de mindezek pontosan le vannak írva az egyes igeidők szabályainál. Azokat kell tehát értelmezned.

A szabályok értelmezése azonban logikai látásmódot követel. Ha az igeidőket - és általában a nyelvtant - szabályok segítségével akarod megtanulni, akkor készülj fel erre! (Erről írtunk is egy másik anyagot, figyelmedbe ajánljuk azt is.)


_______________________________
Fekete-fehér nyomtatható változat




search EN EN EN | Saját szótár | Ha meg se mukkan valaki, mondd azt, hogy elvitte a nyelvét a cica, így: the cat has got his tongue.