Tankönyv

Nyelvtantanulás szabályokkal - tanulásmódszertan

Tanulásmódszertani sorozatunkban most azt vizsgáljuk meg, milyen módszerekkel érdemes nyelvtant tanulni, sőt: mit jelent a tanulás.

1. A nyelvtantanulás módszerei

A nyelvtanulásban a nyelvtant - nem feltétlenül tudományosan - úgy értjük, mint a mondatok megépítésének formai szabályait. Olyanokat tehát, amit kicsit tudományosabban szintaxisnak szoktunk nevezni. A görög eredetű szó (szün és takszisz) is azt mondja, hogy együvé rendezés, egyberendezés. Itt természetesen a szavak, vagy helyesebben fogalmazva a mondatalkotó elemek helyes mondattá való rendezését kell érteni.

Ez, tudniillik a mondatelemek mondattá rendezése logikus és megfogható szabályok alapján működik, melyeket igen jól ismerünk is, legalább is a leírás szintjén.

Ezeket a szabályokat természetesen a nyelvészet próbálja feltérképezni. Az már ugyan igaz, hogy a nyelvészet is csak olyan, amilyen a többi tudomány: millió kérdésre nem tudja még a választ, és másik millió kérdésre különféle nyelvészeti közösségek más-más választ adnak. Ez azonban nem feltétlenül érinti a nyelvtanulót, legalább is az esetek zömében nem. A nyelvtanulás során ugyanis nem a miértekre kíváncsi az ember, hanem a hogyanokra. Ezt nevezzük leíró nyelvészetnek: azt mondja meg, hogyan néz ki a helyes mondat, de azzal már nem törődik, hogy meg is magyarázza, hogy miért éppen úgy.

A nyelvtanuló célja az angol nyelvtan terén az, hogy megtanulja, hogyan építsen meg helyes angol mondatokat. Ez a fentiek fényében nem mást jelent, mint hogy magáévá tegye ezt a fent említett szabályrendszert, és azt automatikusan, különösebb gondolkodás nélkül, készség szintjén használni tudja. A kérdés mármost ez: hogyan lehet ezt elérni?

1.1 Papagáj módszer

Egyáltalán nem ritka az a tanulói álláspont, miszerint nyelvtant tanulni nem érdemes, mert majd a gyakorlás során berögzül, mintegy észrevétlenül magára szedi majd, anélkül, hogy verejtékezve nyelvtani szabályokat tanulna az ember.

Ez valóban létező módszer. Ismerünk olyan embereket, akik a legcsekélyebb elméleti tudás ismerete nélkül is "magukra szedték" az idegen nyelvet. Ezek között olyan is akad, aki csak kevés hibával használja az így megtanult idegen nyelvet. Az esetek vizsgálata közben azonban a legtöbbször kiderül, hogy ezek a nyelvtanulók anyanyelvi környezetben éltek vagy legalább sok-sok anyanyelvi besézlővel voltak kapcsolatban, és nyelvérzékük is kiváló. Éppen ezért feltételezhető, hogy ha elméleti tudást is szereztek volna, ha szabályokat is tanultak volna, akkor látványosan rövidebb idő alatt sikerült volna látványosan jobb és helyesebb nyelvhasználatot elsajátítaniuk.

1.2 A szabálytanuló módszer

Egy lehetséges másik módszer az, amit gyakorlatilag a közkézen forgó tankönyvek száz százaléka magáévá tesz, és ezzel kívánja a könyv használóját elkísérni az angoltudáshoz. A módszer lényege ez: ismerd meg, értsd meg és tanuld meg a nyelvtani szabályokat, és alkamazd őket, amikor angol nyelvű megnyilatkozásokat produkálsz.



2. Mit jelent a szabálytanulás?

Jól tudjuk, hogy nagyon sok nyelvtanuló erre hihetetlen jajveszékelésben tör ki, de legalább is a fejét csóválja és kétségeinek ad hangot. A legáltalánosabb kétség pedig ilyesmi:

A szabályt értem, de hát a gyakorlatban használni is kéne...

Ez a kijelentés persze a gyakorlott tanár számára a legtöbbször nem mást jelent, mint hogy a tanuló már most, az egész folyamat elején kijelenti, hogy kétségei vannak afelől, hogy menni fog a helyes nyelvi produkció a szabálytanulásos módszerrel. Gyakorlatilag már most mossa kezeit, ő előre szólt, ha majd a szabályokat ignorálja a mondatalkotásoknál, akkor őt hagyják békén, neki ahhoz semmi köze, ez a szabály hibája, nem az övé.

Nem hiszed? Akkor vesd össze a sakkjáték tanulásával. A sakkhoz ugyanúgy megsérthetetlen, áthághatatlan szabályokat kell az elején megtanulni, ahogy a nyelvhez is. Mit szólnál ahhoz a sakktanulóhoz, aki, miután a tanítómestere elmagyarázta, hogyan kell például lépegetni az egyes bábukkal, azt felelné: jó-jó, de hát ezek a szabályok, de a gyakorlat mégiscsak más, hát majd meglátjuk... Gondolom, kétségeid lennének, hogy ez a tanuló tényleg meg akarja-e tanulni a sakkot, de legalább is gyanítanád, hogy itt, ezzel a hozzáállással nagy bajok lesznek.

Mindenek előtt tehát a hozzáállást érdemes tisztázni: a szabályok tanulása soha, semmilyen szabályrendszer tanulásánál nem jelenti azt, hogy ezzel már tudod használni a rendszert, azonban a rendszer használatának alapvető feltétele, hogy a szabályokat megismerd. Ez az első lépcsőfok.

Ahogyan az is fölöttébb furcsa lenne, ha a mérnöknek tanuló elsőéves egyetemista megrémülne az első előadásokon, és azt mondaná, jó-jó, de hogy leszek én ettől hídépítő mérnök? Ahgy a ház alapjának kiásásánál lemondóan legyintene valaki, hogy igen-igen, de hogy lesz ebből csillogó-villogó ház?

Ha már elfogadtad, hogy nyelvtudást, sakktudást, házat és egyebeket nem varázspálcával hozunk létre, akkor azon érdemes elgondolkodni, mit jelent a tanulás maga!

Sokéves tapasztalatunk azt mutatja, hogy a nyelvtanfolyamok résztvevői a nyelvtantanulást igen furcsán értelmezik. Míg a szavakat - az esetek többségében - tényleg megtanulja, vagy legalább is próbálkozik vele, addig a nyelvtant csak meghallgatja vagy elolvassa, ráadásul ezt hajlamos tanulásnak nevezni.

Mit jelent, hogy valamit megtanultál?

A tanulás azt jelenti, hogy az adott információt memorizálod. Akkor mondhatod, hogy valamit megtanultál, ha az illető dolgot mindenféle segédeszköz nélkül (ha tetszik: fejből) reprodukákni tudod. Nem a tartalmát, hanem a teljes információt. Megtanulta-e valaki a Walesi bárdokat, ha el tudja mondani, hogy valami király lovagol valahol, és lekaszabol egy csomó költőt, mert nem hajlandóak éltetni őt? Dehogy tanulta meg! (Az iskolában hanyast adnál annak, aki a fenti módon "mondta el" az Arany-balladát?

A nyelvtanulók egy részénél azt vettük észre, hogy a szavak esetében valóban meg akarja tanulni a leckét (ismételgeti, memorizálja a szólistát addig, amíg tökéletesen vissza nem tudja mondani, nem elégszik meg azza, hogy a víz angolul valami kétszótagos szó, talán w-vel kezdődik). Amikor azonban nyelvtanra kerül a sor, a tanulást már egészen rendhagyó módon értelmezi: az órán meghallgatja a magyarázatot, jobb esetben jegyzetel is, a könyvben elolvassa a magyarázó szöveget, és ezzel készen is van. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy megtanulta a szabályokat.

A helyes eljárás tehát ez: a nyelvtani szabályokat ugyanúgy tanuld meg, ahogyan bármi mást is: magold be, mondd vissza (lehetőleg hangosan), és ne elégedj meg magaddal addig, amíg egészen pontosan, szó szerint vissza nem tudod mondani őket!

Ezzel természetesen még nem végezted el a dolgodat. Ez után következhet mindenféle gyakorlás, melyek során eleinte minden egyes megnyilvánulásnál a szabályokat érdemes vizsgálni, tehát meglehetősen lassan fog menni a dolog. Később azonban - ahogyan ezt millió és millió nyelvtanuló eredménye bizonyítja - ez az idő rohamosan lecsökken, és megfelelő mennyiségű gyakorlás után már egyalátalán nem kell a szabályokon gondolkodni, a használatuk automatizálódik.

3. Zárszó

Az anyagunk bevezetőjében is leszögeztük, sőt bővebben is fejtegettük, hogy a nyelvtantanulásnak nem ez az egyetlen módja. Ha valaki másféle módokat választ, bármilyen megfontolásból tegye is azt, ahhoz joga is, lehetősége is van. Itt azonban azt szerettük volna tisztázni, hogy ha valaki a szabálytanulós módszer mellett teszi le a voksát, az tartsa be a módszer alapvető követelményeit.


_______________________________
Fekete-fehér nyomtatható változat




search EN EN EN | Saját szótár | Az ördögi kört pedig így mondd angolul: a vicious circle. ['vɪʃəs]