1. A present participle formája
Magyarul folyamatos melléknévi igenévként ismerjük, a szófaj létezik a magyarban is. Az angol present participle képzett szófaj: igékből képezhető, és a képzést minden esetben el lehet végezni. Más szavakkal minden angol igének van present participle formája.
Minden igéből úgy képezhetünk participle formát, hogy az ige szótári alakjának a végére tesszük az ing végződést. A helyesírási tudnivalók teljes mértékben megegyeznek a gerundnél tanultakkal, például a szóvégi nem ejtendő E betű eltűnik, a szóvégi mássalhangzó megduplázódik, ha az alapszó egy szótagú, rövid magánhangzójú és egy mássalhangzóra végződik, a britben megduplázzuk a szóvégi L betűket is sok esetben.
sit – sitting, hit – hitting, take – taking, label – labelling, travel – travelling
A magyar melléknévi igenév is ilyen: minden igéből képezhetünk folyamatos melléknévi igenevet, csak a képzés menete bonyolultabb, hiszen a szótő megtalálása – az angollal ellentétben – komoly erőfeszítéseket kíván. A képzés menete ez: a szótőre az -ó/-ő képzőt tesszük: érez – érző, horkol – horkoló, van – lévő stb.
2. A present participle jelentése és használata
A present participle bizonyos mértékig ötvözi az ige és a melléknév jelentéselemeit. Valamilyen eseményleírásra alkalmasak – ez az igével rokon vonás, miközben jelzői szerephez jutnak – ez pedig a melléknevek sajátja. Fontos azonban kiemelni, hogy a szófaj sem nem ige, sem nem melléknév (hiszen ezért hívjuk present participle-nek, nem pedig igének vagy melléknévnek), ebből pedig az következik, hogy nem használható sem igék, sem melléknevek szerepében.
Mégis, általánosságban ezt mondhatjuk: a present participle általánosan jelzői szerepet kap a mondatban. A főneveket jellemezhetjük velük, valamilyen tulajdonságukat írhatjuk le a segítségükkel.
Ez azonban nem automatikus – tehát a mellékneveket az esetek többségében és alapszabályként – nem cserélhetjük ki folyamatos melléknévi igenévvel. Az alapszabály ez:
Present participle csak akkor használható jelzői szerepben, ha annak van valamilyen vonzata vagy kiegészítése.
A vonzat alatt legfőképp tárgyat vagy valamilyen határozót értünk. Nézzük meg ezeket a példákat:
- The book lying on the desk in front of me reminded me of my homework.Az asztalon fekvő könyvről eszembe jutott a házi feladatom.
- The man standing next to me was singing loudly.A mellettem álló férfi hangosan énekelt.
- The train going to Berlin also stops in Dresden.A Berlinbe menő vonat Drezdában is megáll.
- The woman greeting us at the door was very nice.Az ajtóban minket üdvözlő asszony nagyon kedves volt.
- The problem arising from debts is usually hard to tackle.Az eladósodásból adódó problémákat általában nehéz megoldani.
Látható, hogy minden esetben a főnév után következik a jelzői értékű participle, a vonzat pedig magát a participle-t is követi, így:
főnév + present participle + vonzat
the book + lying + on the table
Ez pontosan ellentétes a magyar szabályokkal, ahol a vonzat + melléknévi igenév + főnév sorrend a természetes, ahogyan azt a fordításokból is láthatod.
Minden esetben vonzatra van szüksége tehát az ilyen szerkezeteknek. A fenti példákban a vonzatokat aláhúzással jelöltük. vonzat nélküli present participle alapszabály szerint nem használható az angolban.
Meg kell jegyeznem, hogy alapszabályként a magyarban sem. Van olyan, hogy Berlinbe menő vonat, de nincs * menő vonat (legfeljebb csak ha a “menő” mást jelent); van asztalon heverő könyv, de nincs * heverő könyv; van a kezemben lévő tárgy, de nincs * lévő tárgy; van az ország közepén elterülő síkság, de nincs * elterülő síkság és így tovább. Van viszont alvó oroszlán, dolgozó emberek, repülő csészealj, állólámpa – és mit ad isten: az angolban is. Lásd alább!
A present participle mondattá alakítása – és fordítva
A fenti példákat több mondattal is el lehetne mondani. Ez nem meglepő, ha emlékszel még, mit mondtam oktatóanyagunk elején: a melléknévi igenév igei jelentéssel is bír, vagyis mindenképpen leír, magában hordoz, implikál egy eseményt is. Ezt az eseményt magát tehát vagy present participle segítségével, vagy egy teljes, önálló mondattal is elmondhatjuk, így:
6. the book lying on the desk → the book which was lying on the desk
7. the man standing next to me → the man who was standing next to me
8. the train going to Berlin → the train which goes to Berlin
9. the woman greeting us → the woman who greeted us
10. the problem arising from debts → the problem that arises from debts
Látható azonban, hogy a teljes mondattal kifejezett forma bonyolultabb, mint a melléknévi igeneves szerkezet. Minden esetben vonatkozói alárendelést kell felépítenünk, ami a nyelvtanuló szempontjából sem mellékes (meg kell találni a helyes kötőszót stb.), de az anyanyelvi beszélő is egyszerűbbnek látja a melléknévi igeneves formát.
Noha félrevezető példákat is láthatsz, fontos észrevenni, hogy a két forma nem abban különbözik, hogy “elhagytunk egy which is részt” – egyrészt mert nem tudni, hogy milyen kötőszó kell, másrészt mert egyáltalán nem biztos, hogy ha teljes mondatot mondok, akkor folyamatos (ING-es alakú) igét kell használnom. Erre példa a 8-9-10. mondat.
Fordítva érdekesebb (és egyszerűbb): ha vonatkozói alárendelésű mellékmondatot akarok egyszerűsíteni, akkor majdnem minden esetben megtehetem ezt a present participle használatával. (Hogy milyen esetekben nem, arra ebben az anyagban nem térek ki.)
3. Idiomatikus kifejezések és kollokációk present participle használatával
Fent azt mondtam, hogy a present participle csak akkor használható jelzői értékben, ha van valamilyen vonzata, és ekkor is ebben a sorrendben: főnév – participle – vonzat.
Ez a szabály nem érvényesül az idiomatikus kifejezésekben és az állandósult szószerkezetekben. Ezekben ugyanis úgy használjuk a present participle-t, mintha teljesen normális, hétköznapi melléknevek lennének: semmiféle vonzatra nincs szükség, és megelőzik a főnevet, amelyre vonatkoznak. Lássunk néhány példát:
- the sleeping lionaz alvó oroszlán (akit nem szabad felébreszteni)
- flying saucerrepülő csészealj
- flying fishrepülőhal (aki vízből kiugorva szerzi a táplálékát)
- standing invitationállandó meghívás
- standing ovationováció (felállva tapsolás)
- sleeping carhálókocsi
- running waterfolyóvíz
- drinking waterivóvíz
- the coming montha jövő (a következő) hónap
- praying mantisimádkozó sáska (ájtatos manó)
Ezekből nagyon sok van, egy helyen kigyűjteni őket reménytelen és értelmetlen vállalkozásnak tűnik. Megtanulni inkább a szövegek vizsgálata során érdemes őket.
Nem szabad összetéveszteni azonban őket – még a formai hasonlóság ellenére sem – a már teljesen és végérvényesen melléknévvé alakult, ma már így, melléknévként kezelt formákkal. Ilyenre lehet példa a shining (csillogó, fényes), moving (megrendítő, megható), thrilling (borzongató), surprising (meglepő), interesting (érdekes, érdekfeszítő), boring (unalmas “untató”) és a többi sok-sok ilyen. Mint látható, eredetileg ezek is egyszerűen melléknévi igenevek voltak, hiszen mindegyik egy igéből lett képezve (to shine, to move, to thrill stb.) Ezeket ugyanúgy, mindenféle korlátozások nélkül használjuk, mint bármely más melléknevet.
Gyorsteszt
Ez egy egyszerű teszt ehhez az anyaghoz. További teszteket és játékokat találsz ehhez és más témákhoz is a Feladatok menüpont alatt.
Tanulj velem:
Saját ütemben végezhető online kurzusok – ingyenesen és tandíjjal
Szóbeli online órák az igényeid szerint
Regisztrálj most itt
