Ebben az anyagban arról mesélek, hogyan lehet segítségül felhasználni az internetes keresőket nyelvtanuláshoz, önmagunk vagy mások ellenőrzéséhez (szigorúan nyelvhasználatról beszélve), sőt bizonyos nyelvi feladatok elvégzéséhez is. Feltételezem, hogy ezt az anyagot az interneten olvasod éppen. Ha így van, akkor azonnal ki is próbálhatod az itt említett tippeket, fogásokat, sőt erre határozottan buzdítalak is.
1. A korpusz
A korpusz nyelvészeti szakkifejezés, nyelvi adatok halmazát jelenti, valójában nyelvi megnyilatkozások gyűjteményét. (Angolul corpus, többes száma corpora.) Korpuszt ma már nagyon sok nyelvészeti kutatás használ, hiszen ha elég nagy a korpusz, akkor jó közelítéssel megállapítható egy-egy nyelvi formáról, hogy az milyen gyakorisággal fordul elő a nyelvhasználatban.
A számítógép, majd az internet elterjedésével a korpusz építése hihetetlenül leegyszerűsödött, de az egyszerűségen túl talán az egyik legizgalmasabb újdonság, hogy természetes nyelvi megnyilatkozásokat (mondatokat, szövegeket) lehet könnyűszerrel megvizsgálni és elemezni.
A nyelvészek – ellentétben a nyelvművelőkkel – korábban is természetes nyelvhasználatot vizsgáltak, hiszen a nyelvészet célja (természetesen) az, hogy a nyelv szabályait tárja fel, nem pedig valamilyen képzeletbeli, pár tucat nyelvművelő által preferált formát szabályként rátukmáljon a beszélőkre (ez persze eleve kétséges kimenetelű próbálkozás). A nyelvművelők által írt dolgozatokban híres-neves költők, írók és drámaírók irodalmi műveiből idézett nyelvi formákat találunk – ezeknek azonban igen csekély hasznát látjuk a nyelvészeti kutatásokban, mert nem huszonkét költő alkalmi és ünnepélyes, alaposan átgondolt, ám néha a természetes nyelvi szabályokat teljesen felrúgó nyelvhasználatát akarjuk vizsgálni, hanem a milliókét és számilliókét: mindenkiét, akinek az illető nyelv anyanyelve.
Ez ugyancsak fontos szempont a nyelvtanulás során is. Nem sokat ér a nyelvtudásod, ha az anyanyelvi beszélők kikacagnak miatta. Lehet, hogy egy angol nyelvművelő arra tanít majd, hogy köszönj how do you do-val, de valamire való nyelvtanárnak kötelessége, hogy leszoktasson erről a szörnyűségről. Lehet, hogy az amerikai nyelvvédelmező aktivista tűzzel-vassal ki akarja irtani a the one and only kifejezést (mondván, fölösleges az egyik, mert a the only már magában foglalja a the one-t), de ha tisztességes a nyelvtanárod, az majd jól megtanítja neked mégis, sőt ajánlja a használatát, mert mindenki így mondja.
2. A korpusz használata a nyelvtanulásban
Nyelvi adatbázist minden tananyagíró használ. Az internet előtti időkben fogtuk az angol (vagy az illető más) nyelvű napilapokat, folyóiratokat vagy bármiféle írott kiadványt, és fellapoztuk, olvasgattuk, mígnem rátaláltunk egy olyan mondatra, ami éppen a szükséges nyelvi jelenséget használta fel. Ez hosszadalmas, fárasztó munka volt: hány újságcikket kell elolvasni ahhoz, hogy feltételes múltra, inverzióra vagy egyebekre találjunk példát? Ma ez már gyerekjáték, és egy szempillantás alatt elvégezhető.
Ha erre azt mondod, hogy te nyelvtanuló vagy, nem pedig tananyagíró nyelvtanár, gondold át újra! Ha ilyen egyszerűen lehet megkeresni nyelvi formákat, akkor mért ne használnád te magad is – “csupán” azért, hogy megnézd, milyen esetekben használják a feltételes múltat? De lehet, hogy azt szeretnéd tudni, mennyire gyakori egy-egy nyelvi forma vagy kifejezés – a keresésnél ugyanis feltétlenül látni fogod, hány találatot eredményezett a keresésed. Az is lehet, hogy egy-egy szó milyen fajta kontextusban jelenik meg. Ez különösen akkor izgalmas, ha fogalmazást készítesz, és alkotsz egy olyan szókapcsolatot, amiben megingott hirtelen a bizodalmad – talán mert túl magyarosnak érzed. Egyszerű: keress olyan példákat, ahol az általad alkotott szószerkezet szerepel – ha nem találsz, vagy csak nagyon keveset találsz, akkor gyanús a dolog – inkább alakítsd át a szerkezetet!
Az is előfordul, hogy egy szólást, kollokációt, idiómát vagy közmondást keresel, de nem emlékszel pontosan rá, csak néhány szóra belőle. Mondjuk tudod, hogy angolul is mondják azt, hogy “ajándék lónak ne nézd a fogát”, és angolul is horse van benne, de hogy fogat mond-e vagy mást, meg hogy az ajándékot presentnek vagy giftnek mondja-e, hát arra már nem emlékszel. A megoldás kézenfekvő: keress rá, kihagyva az ismeretlen szavakat, és feltétlenül megtalálod majd egy szempillantás alatt – sokkal rövidebb idő alatt, mint ha egy online szótárban keresnéd, a nyomtatott szótárról már nem is beszélve (használ még valaki nyomtatott szótárt?). Hogy hogyan kell ezt az internetes keresőkkel megcsinálni, azt alább mindjárt elmondom.
3. Az internet mint korpusz
Az interneten bárki készíthet és közzétehet szinte bármilyen honlapot, a honlapján pedig szinte bármiféle írást – akármilyen nyelven. Ez korpusznak nevezhető, nem is akármilyennek, hiszen nincs a világon olyan könyvtár, ahol ennyi írásos dokumentumot érhetnénk el, ráadásul ilyen gyorsan, sőt: kereshetünk benne kedvünkre, mindenféle feltételek szerint – a baj csak az, hogy teljesen rendezetlen maga a korpusz. Például nem tudjuk, ki írta az illető szöveget – természetesen itt a nyelvi, nyelvhasználati kérdések érdekesek csak, semmiféle más szempont nem jön számításba. Az azonban fontos lehet, hogy a szöveg szerzője milyen anyanyelvű. Az is jó lenne, ha tudhatnánk, milyen dialektusban beszél – brit, amerikai? A szövege hivatalos vagy laza, társalgási? Durva, sértő módon akart írni vagy viccelődött? Netán épp nyelvi furcsaságokat akar bemutatni?
Ezeket természetesen sehogy nem tudjuk szűrni. Ám nem is biztos, hogy szükséges minden esetben. A találatok listájában ugyanis sokszor kapunk olyan információkat, amelyek segítenek eldönteni nlhányat a fenti kérdésből: ha blogbejegyzésből származik az idézet, akkor feltételezhetően nem hivatalos stílusról van szó, ha pedig egy bank oldaláról származik, akkor inkább hivatalos, hogy csak két példát említsünk.
Néhány szűkítési lehetőség azonban rendelkezésünkre áll az internetes keresőkben is. Megadhatjuk például, hogy mely országokban bejegyzett honlapokról keressen. Ha beírjuk a .uk domain végződést mint keresendőt, akkor valószínűleg a találatok többsége angol anyanyelvűek által írt szövegekből származik majd – próbálkozz még az .au (Ausztrália), .ca (Kanada), .us (USA), .ie (Írország) végződésekkel!
4. Keresési technikák
Ezek a keresési tippek mindenféle keresőre érvényesek.
4.1 Pontos kifejezésre keresés
Ha a keresendő mezőbe több szót írsz be, akkor alaphelyzetben minden kereső olyan anyagokat keres, amelyekben előfordul a beírt szavak mindegyike – de hogy milyen sorrendben és egymástól mekkora távolságra, az már kérdéses. Ha beírod az I don’t want to go szövegrészletet, hihetetlen mennyiségű találatot kapsz, mert aligha képzelhető el hosszabb szöveg, amelyikben NE szerepelne ezen szavak mindegyike – igaz, nem egymás után (nekem 6 milliárd 560 milliót talált most).
Ha azt akarod, hogy a pontos kifejezést találja meg, akkor tedd idézőjelbe a keresendő kifejezést, így: “I don’t want to go”. Ez már “csak” 381 milliót talált.
Az idézőjeles és anélküli részeket vegyítheted is, tehát szabályos keresés az is, hogy “tiger, tiger” burns – ez esetben olyan lapokat keres, amelyekben szerepel a “tiger, tiger” rész, és ezen kívül a szövegben bárhol a Burns szó is. (Igaz, ha nem teszed idézőjelbe a kifejezést, az értelmesebb keresők akkor is azokat a találatokat teszik a lista elejére, ahol egymás utánban következnek a beírt szavak, de biztos, ami biztos…) Ez különösen is hasznos olyan esetekben, amikor egy idézet egy részét ismered, de nem tudod a többit pontosan.
Vigyázat! Mint mindennél, itt is meg kell nézned majd a forrást. Ha az nem elég megbízható, nem ismered, már a neve is olyan, ami komolytalan, akkor ne bízz meg benne. Tegyünk egy próbát!
Shakespeare Rómeó és Júlia című művének leghíresebb sora kétségtelenül az, amikor Júlia így kesereg: “Oh Romeo! mért vagy te Romeo?” (a régies írásmódot hagytam meg most ebben, Szász Károly fordítása). Keress rá most az angolra, de azt keresd meg, hogy Shakespeare maga hogyan írta meg ezt a sort, ne pedig mai angol formában.
4.2 Automatikus kiegészítés
A Google keresője már a begépelés idején automatikusan kiegészíti a beírt szövegedet. Ezzel jókat lehet játszani (teszik is), mert meg lehet nézni, miket keresnek az emberek adott szövegkezdetekkel. A kiegészítéseket ugyanis a Google az alapján adja meg, hogy mások eddig milyen szövegeket írtak be a keresőbe. Tévéműsorokat is csinálnak arról, hogy hírességek esetében miket keresnek az emberek, és aztán az illető hírességet megkérik, válaszoljon ezekere. Ilyenek például:
Ezt azonban a játék mellett tanulási célokra is felhasználhatod: ha egy kifejezésnek, szólásnak, versnek, idézetnek csak az elejét ismered, és ha az eléggé híres, akkor már a begépelésnél megtalálod majd a keresett kifejezést. Például ha elfelejtetted az “every dog has its day” szólás pontos formáját, de tudod, hogy így kezdődik: every dog.
4.3 Helyettesítő karakter akármilyen szóra
Ha olyan kifejezést keresel, aminek a közepét nem tudod, akkor olyan keresést kell végezned, amelyikben kihagyott tetszőleges szó van. Ezt a keresők szokás szerint a csillaggal (*) szimbolizálják. Tehát a fent már említett közmondást így találhatod meg: Never look a * horse in the *”. A csillag a legtöbb keresőben “akárhány karakter” jelentésű, következésképpen több szó is belefér, ezt vedd figyelembe a keresésnél!
Gyorsteszt:
4.4 Melyik országból?
A nagyobb keresők egyezményesen a site: szó után beírt domain név végződést fogadják el meghatározott országokból való kereséshez. Ha tehát kizárólag Ausztráliából származó honlapokon akarsz keresni, akkor a keresendő kifejezés után ezt írd: site:.au
4.5 Advanced Search
Majd minden keresőnek van egy Részletes Keresés menüpontja, amit angol verzióban Advanced Search néven neveznek. Ha erre kattintasz, akkor a fenti beállításokon kívül még néhány tippet kaphatsz, beállíthatod például, hogy milyen szavak NE szerepeljenek a keresendő oldalakon.
5. Néhány érdekes példa
Hogy lásd, milyen remek dolgokra használtuk már fel élesben, ténylegesen a keresőket, megmelítek néhány érdekeset:
Haladó hallgatóknak már tudniuk kell azt is, ami a könyvek szerint helytelen, ámde a beszélők szerint nem. Hány találatot kapna a There’s a lot of people szerinted? – pedig a könyvek szerint There are kellene… (243 millió!)
Hiába, hiába, már soha nem fogod elhinni, hogy nincs olyan szó, hogy sympatic? Az első találat azonnal arról értesít, hogy nem létezik ilyen angol szó, utána pedig az intelligens keresésnek hála a “sympathetic” szóval kapcsolatos keresésekre tér át a Google (azt jelenti: együttérző).
Noha a sympathetic young man értelmes lehet éppen, de nem “szimpatikus fiatalembert” jelent, hanem együttérző fiatalembert, s minthogy ezt jelenti, igen kevésszer mond vagy ír ilyet az ember (ezeregyszáz, és azok se angolok).
Nem hiszik el a tanítványaim, hogy a kevéssé művelt anyanyelviek a would have liked szerkezetet képtelenek elemezni az agyukban, és a kiejtés alapján úgy írják le, hogy would of liked (2 millió 40 ezer találat).
Nagyon ciki, de milyen jogon rovom meg a hallgatóimat, amikor a számolható people elé számolhatatlan less melléknevet raknak (“kevesebb ember” értelemben), amikor ez négymillió hétszázharmincezer találatot kap, míg a helyesnek kikiáltott fewer people alig pár százalékkal többet? – Na de mondd majd ezt a vizsgabiztosnak, amikor levon érte néhány pontot!
Alap- és középszinten tanítjuk, hogy bizonyos igéket nem tehetünk folyamatos igeidőkbe. Felsőfokon pedig megtanítjuk nekik, hogy de igenis, mindegyiket tehetjük folyamatosba, még a want, see, believe, love igéket is, csak akkor valami különöset fejeznek ki (hogy mit, azt tanuld meg másik anyagunkban). Ezt persze kétkedve fogadják a jótanulók, s egy pillanatra el is veszítik esetleg a tanár felkészültségébe vetett bizalmukat. Ha te is így vagy vele, keress rá erre: “I am wanting to” – nekem most 2 millió 450 ezer találatot adott – s ha abból százezer külföldi által írt, hibás nyelvtanú szövegből származik, akkor is marad elég, köztük a BBC és más hírügynökségek, újságok és folyóiratok honlapjai… És ez még csak a want ige volt, kizárólag egyes szám első személyben, kizárólag nem összevont alakkal, kizárólag igei tárggyal, kizárólag folyamatos jelenben – hát ez elég meggyőző, nem?
Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!