Ebben az anyagban a szenvedő szerkezetről tanulhatsz alapvető dolgokat, például a formát. Egy másik anyagban ugyanezt teheted, de egy másféle megközelítésből. Olvasd el azt is.
A forma
| A cselekvés tárgya (“elszenvedője”) | A létige megfelelő alakja | A cselekvést kifejező ige harmadik (past participle) alakja | A mondat fennmaradó része: a körülmények |
| Everyone | has been | invited | to the party. |
| The letter | is being | written. | |
| “La dolce Vita” | was | directed | by Fellini. |
A létige tehát minden egyes passzív mondatban kötelezően szerepel. Megjegyzendő, hogy a létige az ilyen mondatokban minden igeidőbe tehető – még folyamatos jelenbe is, mint az a második példamondatban látszik. Hogy milyen igeidőbe kell tenni, az kitalálható módon attól függ, hogy az egész mondatot milyen igeidőbe kívánja tenni a beszélő.
A harmadik példamondatban látható “by Fellini” részben a by prepozíció lényeges: ha a cselekvés végrehajtóját is megemlítjük a mondatban, akkor ez az elöljárószó szerepel vele.
Használata
Az angol érdekes módon olyan nyelv, ahol a megnyilatkozás témája a mondat alanya. Ez azt jelenti, hogy az a dolog (személy, fogalom, bármi), amiről állítást fogalmazunk meg, a mondatban az alany szerepét kell játssza.
Ez azért érdekes, mert a magyarban például ez egyáltalán nem így van. A magyarban ugyanis a megnyilatkozás témája (az, amiről szólni kívánunk) lehet a mondat szinte bármely része. Az alábbi mondatok mindegyike Zsuzsiról beszél, Zsuzsi a megnyilatkozások témája, noha a “Zsuzsi” szó mindig más-más szerepet vállal a mondatban: hol alany, hol tárgy, hogy határozó:
Zsuzsi imádja a francia krémest.
Zsuzsit felhívta a barátja, de mivel a telefon kijelezte a hívó számát,
nem vette fel a telefont.
Zsuzsinak három gyereke is van, de soha nem panaszkodik, hogy nem tud
moziba járni.
Zsuzsihoz nagyon sokan járnak vacsorázni, mert istenien főz.
Az angol mondatban ezt nem tehetjük meg. Ha Zsuzsiról akarunk valamit állítani, ha Zsuzsi a megnyilatkozásunk témája, akkor kötelesek vagyunk a “Zsuzsit” a mondat alanyi helyzetébe tenni.
Jó, ezt a kijelentésemet azért nem feltétlenül írnám le egy nyelvészeti dolgozatban is, de nyelvtanulásra kiválóan alkalmas, és többnyire igaz is.
Nomármost: ha az angol anyanyelvű beszélő olyan dolgot szeretne a megnyilatkozása témájává tenni, ami történetesen a cselekvés végrehajtója, akkor semmi különös nincs: a cselekvőt a mondat alanyává teszi – és ez nem meglepő a magyar anyanyelvű ember számára sem.
Fellini directed several wonderful films.
E mondat Felliniről akar beszélni, tehát a mondat alanya Fellini. De mi van akkor, ha egy filmről akar beszélni, és mellesleg elmondani azt, hogy azt a filmet Fellini rendezte? A szabály itt is köt: legyen az alanyod az, amiről a megnyilatkozásod állítani fog valamit: ez esetben tehát a Dolce Vitáról fogom azt állítani, hogy azt Fellini rendezte. Igen ám, de a Dolce Vita nem cselekvő, hanem a cselekvés tárgya, vagy ha tetszik: elszenvedője. Ekkor viszont az a szabály lép életbe, hogy:
Amennyiben a mondat alanya a cselekvésnek nem végrehajtója, hanem tárgya, akkor szerkeszd a mondatot szenvedő szerkezettel!
Ehhez segítségül vehetjük a fenti részben bemutatott mondatszerkezetet. A mondat igeideje egyszerű múlt, tehát a mondatunk így néz ki:
‘La Dolce Vita’ was directed by Fellini.
A szenvedő szerkezeteknek van még számos érdekessége, különleges használata, azokat azonban ebben a részben mellőzzük (a haladó hallgatóknak azonban bizonyára szükségük van rá, tehát további forrásokat érdemes lapozgatni). Az alapvető szabályunk (lásd fent) azonban lefedi az esetek legnagyobb részét.
Gyorsteszt
Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!
