Ez az oktatóanyag nem tartozik szorosan a törzsanyagunkhoz. Azoknak a hallgatóknak ajánlom, akik más forrásokból már értesültek a befejezett múlt használatáról, de sehogyan sem sikerül megbírkózniuk vele ennek ellenére sem. Ha te is így vagy vele, tehát ismered és megtanultad a szabályokat, de mégsem tudod használni az igeidőt és nem érted, miért használja az angol úgy, ahogyan, akkor alapos okunk van feltételezni, hogy te is babonák áldozata lettél. Ez esetben neked szól ez az ismertető.
A Babonák egy cikksorozat, amelyben megpróbálom korrigálni azokat a téves mendemondákat, amelyek bizonyos nyelvi jelenségekhez kapcsolódnak, és amelyeket tapasztalatom szerint a nyelvtanulók nagy része valahonnan ismer. Ezek jelentősen gátolhatják azoknak a tanulóknak a haladását, akik a nyelvi-nyelvtani magyarázatokat megérteni szeretnék, és nem csak valahogy emlékezni rájuk. Aki most kezdi az egyes témákat feldolgozni, az inkább ne is olvassa el ezeket az anyagokat.
1. számú babona: előidejűség
Maga a jelenség nem is lenne még babona, hiszen különféle nyelvleírásokban használatos, de ahogyan általánosan értelmezik (sajnos nem csak a hallgatók, hanem a tankönyvek is sokszor), az már egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik. E babona szerint “befejezett múlt igeidőt kell használni, ha van két cselekvésem, és az egyik a másikhoz képest előidejű, vagyis az egyik a másik előtt következik be.”
Ez viszont merő butaság. Cáfolatához nem is kell olyan sokat gondolkodni: ha egy történetet elmesélek, amelyben a példa kedvéért csupán huszonöt esemény legyen, a fenti babona alapján az első huszonnégyet befejezett múltban kellene mondanom, a legutolsót pedig nem tudjuk, miben (arról nem szól a babona).
Ha erre azt mondod: “nem így gondolta a szabály írója” vagy valami egyéb védőbeszéddel állsz elő, akkor erre azt mondom: hát legyen szíves fogalmazza meg akkor a szabály írója úgy a szabályát, ahogy gondolja. És ne úgy, ahogy nem gondolja. Ezt ugyanis egyféleképpen lehet érteni: úgy, ahogy le van írva. Nem tudok mást hozzátenni: nem igaz a dolog.
2. számú babona: nagyon régen történt
A babona szerint “befejezett múlttal mondjuk azokat a cselekvéseket, amelyek nagyon régen történtek.”
Még nem sikerült rájönnöm, mi a forrása ennek a bolondériának, ugyanis egyetlen angol tankönyvet sem találtam még, amely ezt így leírná, ám számtalan tanítványomtól hallottam már élőszóban. Esetleg csupán az a rossz magyar terminológia vezethette félre az embereket, melyben a past perfect “régmúlt” néven szerepel, de ez is a szakkifejezés alapos félreértelmezése lenne. Ha valamelyik tankönyv mégis a fenti babonát írná le, azonnal dobd ki, még a lomtalanítást sem kell megvárnod vele, ha pedig valaki személyes közlés által hozza ezt tudomásodra, kacagj a szemébe! Hogy cáfoljam is? Hát olvass el egy akármilyen leírást az ókori Rómáról, bármely történelemkönyvet, vagy egy angol nagyi visszaemlékezéseit. Azt hiszed, befejezett múlttal mond mindent? (Nem azzal.)
3. számú babona: After és Before
Eszerint befejezett múltat kell használni, ha a fenti kötőszavakat használjuk, mégpedig arra az eseményre, amely korábbi. Ebből látható, hogy ez a babona az 1. számú babonával rokon, esetleg ugyanaz is lehet, de külön szokták emlegetni. Akárhogyan is, szabályként nem állja meg a helyét, hiszen nem igaz. Cáfolatként csak néhány mondatot írok ide, amelyeket eredeti, nem nyelvtanulóknak szánt szövegekből vettem:
1. After we went to the shop we split into our groups.
Miután elmentünk vásárolni, visszamentünk a csoportjainkba.
2. I was a little annoyed to find that Lupin went out after we went to bed.
Egy kicsit aggódtam, amikor rájöttem, hogy miután lefeküdtünk, Lupin elment otthonról.
Hogy mégis akkor mikor kell befejezett múltat használni? Olvasd el az erről szóló oktatóanyagunkat!
Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!
