Bevezetés az angol igeidőkbe

Az angol igeidőkről és a hozzájuk szorosan kapcsolódó témákról sok-sok oktatóanyagot találsz ezen a honlapon. Használhatod a keresőt is, ezen a linken pedig azokat az oktatóanyagokat találod, amelyek fő témájának az igeidőt jelöltem.

Ebben az anyagban elmesélem, mire valók az angolban az igeidők, hogy hány van belőlük, és hogy vajon kell-e jajveszékelni miattuk az angolt tanulóknak (spoiler: nem kell).

A spoiler angol szó, amit lehet, hogy már láttál itt-ott. Például egy filmről szóló szövegben, amikor arra figyelmeztetnek, hogy most a történet maga jön. Vagyis olyasmit jelent, hogy a poén lelövése, a vicc/sztori/film elrontása – ez is az alapvető jelentése: to spoil something = elront, tönkretesz valamit.

Mindenek előtt tisztáznunk kell valamit, ami egy jelentős félreértéshez vezethet:

Az igeidő nem arra való, hogy kifejezze az ige idejét.

Nagyon sajnálom, de valakik valahol kissé elcseszték ezt a névadást, mi meg bambán követjük őket a nyelvoktatásban, fittyet hányva arra, hogy ez jelentős károkat okozhat a nyelvtanulók lelkivilágában – de főképp a gondolatmenetükben. Ha kezdő vagy, meg fogod tanulni, ha haladó vagy, akkor már tudod, hogy az angolban az időt nem az igeidő váltogatásával fejezzük ki, hanem toldalékkal, ahogy a magyarban – de ez más kérdés igazából (ha érdekel, olvashatsz bővebben is az idő és az igeidő különbségéről). Lássuk inkább, hogy mi is az az igeidő akkor.

Az igeidő arra való, hogy az eseményeket valamilyen sajátos szempontból mutassuk be.

Mik lehetnek ezek a szempontok?

Vegyük egy picit szemügyre a magyart, ahol a legkevésbé sem mindegy, hogy az alábbi mondatok közül melyiket használja valaki:

1. Tanultam a szavakat.
2. Megtanultam a szavakat.
3. Festette a szobát.
4. Kifestette a szobát.
5. Este majd mosogatok.
6. Este majd elmosogatok.

Az 1. mondat (Tanultam a szavakat) csak azt állítja, hogy volt olyan cselekvés, esetleg arra is utalhat, hogy éppen zajlott a dolog, amikor valami egyéb dolog történt. A “Megtanultam a szavakat” ezzel ellentétben a szótanulás eredményére irányítja a figyelmet, ahogy a “Kifestette a szobát” mondat is.

Nézd meg, hogy az időnek egyáltalán nincs szerepe a magyarban sem ebben a jelenségben. Az 5. és a 6. mondat jövőre utal, és ugyanaz a helyzet azokban is. Az első szerint lesz majd olyan cselekvés, vagy éppen folyamatban lesz az a cselekvés, a második szerint meg el lesz végezve a dolog.

No most mért foglalkozunk ennyit a magyarral, ha egyszer angolt tanulunk? Azért, mert pontosan ezt a különbséget az angol is kifejezi – na mivel? Úgy van, az igeidőkkel! Méghozzá úgy, hogy ha a cselekvés eredménye a lényegi közlendő, akkor egy úgynevezett befejezett (angolul perfect) igeidőt kell használni, és akkor minden épeszű angolul tudó ember tudni fogja, hogy most nem a cselekvésről magáról, hanem annak eredményéről beszéltem.

Jó, mi?

Valahogy így:

7. I was learning the words.
   Tanultam a szavakat.
8. I have learnt the words.
   Megtanultam a szavakat.
9. He was painting the room.
   Festette a szobát.
10. Ha has painted the room.
    Kifestette a szobát.

Az angolban perfect, azaz befejezett igeidővel fejezzük ki azt, hogy nem a cselekvésről magáról, hanem annak befejezettségéről vagy eredményéről szeretnénk beszélni.

De nem csak befejezett igeidő van. Nézzünk meg még egy érdekes dolgot. Olyat, ami ugyancsak megvan a magyarban is.

A befejezettséget a magyarban az igekötővel fejeztük ki (fest – kifest). De nézd meg az alábbi mondatokat, ezekben mind szerepel igekötő, de mégis valami nagyon különös dolog történik bennük. Vajon mi a különbség a mondatpárok két mondata között?

11. Mentem át az utcán, amikor észrevettem őt.
12. Átmentem az utcán, amikor észrevettem őt.
13. Amikor mentünk fel a lépcsőn, megkérdeztem, van-e lift.
14. Amikor felmentünk a lépcsőn, megkérdeztem, van-e lift.

A magyar nyelv a szórenddel játszik: az igekötő hol az ige előtt, hol az ige után van – és e különbség miatt teljesen más lesz az esemény szemlélete. Az igekötő-ige sorrenddel azt mondja, hogy befejeződött a cselekvés, az ige-igekötő sorrenddel meg azt, hogy éppen zajlott az esemény, amikor valami egyéb dolog történt.

Az angolban is kifejezzük ugyanezt a különbséget – ahogy sejtheted, az igeidőkkel. Van ugyanis olyan igeidőnk, amelyet éppen arra tartunk, hogy azt mondjuk vele: valami éppen folyamatban van/volt/lesz, amikor egy másik esemény megtörténik. Ezt folyamatos (angolul continuous) igeidőnek nevezték el – egész találó módon.

15. I was crossing the street when I saw him.
    Mentem át az utcán, amikor észrevettem őt.
16. I crossed the street when I saw him.
    Már átmentem az utcán, amikor észrevettem őt.
17. We were climbing the stairs when I asked about the lift.
    Mentünk fel a lépcsőn, mikor megkérdeztem, van-e lift..
18. We climbed the stairs when I asked about the lift.
    Felmentünk a lépcsőn, mikor megkérdeztem, van-e lift.

Van még olyan igeidőnk is, amelyik egyszerre fejezi ki a folyamatosságot és a befejezettséget, ezt befejezett-folyamatosnak (perfect-continuous) nevezzük. Leginkább azt jelenti, hogy valami már egy ideje zajlik-zajlott-zajlani fog egy adott időpontig. Látható, hogy ebben a jelentésben tényleg megvan a folyamatosság is és a befejezettség is, tehát ez is teljesen jó névadás (ellentétben magával az igeidővel, ami nem időt fejez ki – ahogy azt most már te is láthatod).

19. I have been working since the morning.
    Reggel óta dolgozom.
20. How long have you been learning English?
    Mitóta tanulsz angolul?

Ha összeszámolod az eddigieket, akkor három igeidőnél járunk: befejezett, folyamatos és a kettő egyszerre: befejezett-folyamatos.

Még egy van.

Azt pedig arra tartjuk, hogy ne fejezzünk ki semmi olyasmit, amit a fenti három igeidő kifejez. Se azt nem akarom mondani, hogy éppen folyt-folydogált a cselekvés, se azt, hogy már mennyi ideje zajlott, se pedig azt, hogy már befejeződött, és most az eredményéről beszélek. Ha tehát semmi ilyesmit nem akarok mondani, akkor egy úgynevezett egyszerű igeidőbe teszem a mondandómat, és abban nem lesz semmi egyéb felhang: elmondom csupán, hogy ez meg ez van, volt, lesz.

Ebből máris gondolhatod, hogy ez az egyszerű igeidő nagyon-nagyon gyakori az angolban, hiszen mégis csak különleges, ha a fenti dolgokat akarja az ember hangsúlyozni (hogy éppen zajlik valami stb.). A neve is találó ismét: egyszerű, mert egyszerűen elmondom a dolgokat.

Ebből persze ne vond le a következtetést, hogy ritkán használná az ember a többit. Nagyon is gyakori a többi is, hiszen az ember szeret színesen, érdekesen fogalmazni még akkor is, ha erre nem kötelezi senki. Más helyzetekben azonban igenis kötelezi erre valami: maga a mondandó – lásd a fenti példákat. Azokat aligha lehetne kifejezni másképpen.

Akkor tehát hány igeidő van az angolban? Négy:

Egyszerű (simple), folyamatos (continuous), befejezett (perfect) és befejezett-folyamatos (perfect-continuous).

Óvás

A fentiekben nagyon elnagyoltan mutattam be ezt a négy igeidőt. Noha tényleg ezek a legfontosabb használati szabályaik, fontos tudni, hogy mindegyik igeidő használatos még más egyéb dolgokra is. Sőt: van, amelyiknél elég hosszúra nyúlik a felhasználói kézikönyv – a folyamatos igeidő használati eseteit például legalább hat-hét külön pontban szoktuk felsorolni.

Tehát a kérdés, hogy mennyire nehéz az angol igeidőrendszert megtanulni, kétféleképpen válaszolható meg: az alapokat meglehetősen egyszerűen, de a kifinomult nyelvtudáshoz azért sok érdekességet is el kell sajátítanod.

Olyannyira, hogy ha rákeresel az igeidő szóra itt a honlapon, látni fogod, hogy sok-sok oktatóanyag foglalkozik a témával. Ez ne ijesszen el, ezeket természetesen kisebb adagokban érdemes feldolgozni, és sok részük eleve haladóknak szól. Te kezdd az egyszerűbbekkel.

Sok sikert hozzá!

GYIK

Azt olvastam máshol, hogy 12 igeidő van. Nem annyi van?

Nem, 4 igeidő van. Megint máshol egyébként azt olvashatod, hogy tizenhat meg harmincvalahány igeidő lenne – nem igaz. A 12 egyébként úgy jön ki, hogy megszorozzák ezt a négyet hárommal, mondván, hogy ezek mind megvannak múlt, jelen és jövő időben is. Csakhogy ez egyrészt eleve sántít, ugyanis az angolban nem létezik jövő idő. Tehát legfeljebb kettővel lehetne megszorozni ezt a négyet, mondván, hogy megvannak múltban és jelenben is. No ez már igaz. Na és? Megvannak még feltételes módban és nem feltételes módban is, kérdésként és tagadásként is és így tovább. Ez az égvilágon semmit nem számít – az adott igeidő ugyanazt fejezi ki, teljesen függetlenül attól, hogy milyen időbe teszed, hogy milyen módba teszed, hogy halkan mondod ki vagy kiabálva, hogy zöld ceruzával írod le vagy Arial betűtípussal és így tovább.

Azt hozzá kell ugyan tennünk, hogy itt, ezen a honlapon is külön-külön fogod tanulni az egyszerű jelent és az egyszerű múltat, a folyamatos jelent és a folyamatos múltat és így tovább. Csakhogy ennek semmi köze nincs az igeidőrendszerhez. Az ok nagyon egyszerűen pedagógiai: nem akarunk túlterhelni téged, és kis adagokban csöpögtetjük az információkat. Először az egyszerű igeidővel ismerkedsz meg, de kizárólag jelen időben, és ezt egyszerű jelennek fogjuk nevezni (Simple present). Helyesebb lenne azt mondanunk, hogy az egyszerű igeidőt tanuljuk, de most csak jelenben. Aztán meg azt, hogy na gyerekek, nézzük most meg az egyszerű igeidőt múlt időben is. Úgy tűnik, ez bonyolult a tankönyvírók számára, és inkább egyszerű jelen, egyszerű múlt stb. nevekkel hivatkoznak rá – ezzel aztán azt a látszatot keltik, mintha külön-külön igeidőkről lenne szó. Pedig dehogy!

Az első leckékből azért ebrudaljuk ki a múlt időt, mert ahhoz meg kellene tanulnod, hogy csinál az angol múlt időt. Később meg, amikor már tudsz múlt időt gyártani, megint elővesszük az igeidőket, mert hát valahogy csak gyakorolnod kell a tudományodat – és akkor meg egyszerű múltnak, folyamatos múltnak stb. nevezzük az igeidőket. De mindvégig tudod kell majd, hogy tök ugyanarról az igeidőről van szó, és a használatuk is hasonló.

Mikor kell használni igeidőt?

Mindig. Az égvilágon semmit sem lehet igeidő nélkül mondani. Ez olyan, mint az idő vagy a számosság és a legtöbb nyelvtani kategória: valamelyiket mindig választanod kell. Ahogy olyan sincs, hogy most semmilyen számba nem tettél egy főnevet (se egyes, se többes számba), úgy olyan sincs, hogy most nem választottál igeidőt. A magyarban is így vagyunk az idővel is: legfeljebb csak úgy kerülheted ki, ha “küföldiesen” ilyen értelmetlen dolgokat mondasz, hogy “Én menni Amerika”.

De itt egyelőre álljunk is meg, te tartani kis szünet, utána folytatni tanulás.

Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!