Nincs jövőnk (no future tense)

Ha te nem most kezdted az angol nyelvet tanulni, és olyan tankönyvekből és más forrásokból szereztél tudomást az angol igeidőrendszerről, amely források a nyelvészet és a nyelvelemzés iránt kevésbé voltak fogékonyak (a legtöbb ilyen), akkor megdöbbentő hírrel fogok szolgálni itt. Ezzel: az angol nyelvben nincs jövő igeidő.

1. Az idő és az igeidő

Egy másik oktatóanyagomban részletesen bemutatom és elemzem azt a problémát, hogy mi a különbség az idő és az igeidő között. Javaslom, hogy olvasd el azt is, itt mindenesetre egy félmondatban összefoglalom: az igeidő nem fejez ki időbeliséget, nem való arra, hogy megmutassa a mondat által kifejezett esemény idejét.

Az események, végeredményben tehát a mondat idejét a ragozott igealak szokta megmutatni. (Ezt nyelvi elemzésekben szokták finit igének, máshol véges alakú igének is nevezni – jóformán olyan igealak, ami nem infinitív vagy gerund vagy participle.) Ha összevetjük a egyszerű igeidő két formáját, akkor látjuk a különbséget: I went to cinema. / I go to cinema. Itt főleg az a különbség, hogy a go ige egyik helyen múltban, a másikban nem múltban áll. Hogy miért nevezzük ilyen körülményesen “nem múlt”-nak, és mért nem mondjuk, hogy “jelen”, azt mindjárt megmagyarázzuk igazából ez a leckénk fő mondanivalója is.

Ugyanígy az He was walking in the street. és a He is walking in the street. kizárólag az időbeliségben különbözik – mindkettő folyamatos igeidő, az idejét pedig a ragozott igealak, a was/is mutatja meg.

2. Az ige ideje

Leszögezhetjük – ha a fentiek alapján még nem is, de feltételezzük, hogy más forrásokból már értesültél erről és egyetértesz vele -, hogy az időt az ige formája jelzi nyelvtanilag.

Nyelvtanilag! Ez lényeges, hiszen az időt még számos egyéb dolog is jelezheti, többek között határozók, főnevek (yesterday, tomorrow, in 2007, after the match), de akár gesztusok és kézjelek is – de minket itt a nyelvtani időjelzés érdekel.

Az angolban a múlt időnek nyelvtani jele van. Ez ugye lehet szabálykövetően -ed toldalék, vagy rendhagyó igéknél külön igealak (see, saw). A magyarban is így néz ki: a múlt idő jele a -t(-tt), amit természetesen az igére teszünk (ha már leszögeztük, hogy az ige fejezi ki az időt, akkor ez rendben is van).

Ha ismersz más idegen nyelveket, vedd sorra azokat is, és gondold végig, milyen időjeleket tehetsz az igékre! Majdnem biztos, hogy az általad ismert nyelvben van olyan toldalék, amit arra használ az illető nyelv, hogy azt mutassa, hogy az ige múlt idejű. Megállapíthatjuk tehát, hogy az igének van olyan formája, ami azt jelzi, hogy az illető esemény a múltban történt.

3. Múlt és nem múlt

Keressünk akkor még ilyen toldalékokat vagy valamiféle igére tehető nyelvtani jelet, jelzést, ami ugyancsak erre való, és semmi egyébre: hogy megmutassa, hgy az ige által kifejezett dolog milyen időben történik!

Muszáj, hogy azt mondjuk, hogy erre való, és semmi másra – hiszen az időjel, a fent már megtalált múlt idő jele ilyen. A play semmi másban nem különbözik a played-től, csak az időben. A magyarban a sétál és a sétált között kizárólag az idő változik.

Tehát? Találtál?

Kétlem! Ugyanis nincs másféle időjelző igeforma sem az angolban, sem a magyarban (sőt, igazából a világ nyelveinek nagy része ilyennek tűnik, de most nem kívánjuk empirikusan is bizonyítani ezt). Na de akkor hova jutottunk? Egyféle időjelzés van talán az igéken? – Nem egészen, hiszen ha van egy jel, amely nem minden esetben jelenik meg, akkor ugye logikusan az következik ebből, hogy kétféle dolgot tudunk megkülönböztetni: jelzettet és jelzés nélkülit.

Az angol időjelzésnél maradva ebből az következik, hogy nyelvtanilag meg tudjuk különböztetni a múltat és a nem múltat – mást pedig nem.

4. Nincs jövőnk?

Ami az ige nyelvtani formáit illeti, egy határozott nincs a válaszunk.

Tapasztalataink szerint ez heves idegenkedést, azonnali visszavágási kényszert, de minimum hitetlenkedést vált ki a magyarajkú hallgatóból. Pedig érthetetlen ez az ellenkezés, hiszen a magyarban ugyanez a helyzet: a magyar igének sincs jövő idejű toldaléka, a magyarban sincs “jövő idő jele”.

Mindjárt az angolnál is fontos lesz, azzal párhuzamba állítható az, hogy a magyar kapcsán az ellenérv azonnal a fog segédige, mondván, hogy a magyarban a fog csinálni, fog történni alak a jövő idő formája. Csakhogy ez a legkevésbé sincs így, és ezt nem tegnap fedezték fel a nyelvleírással foglalkozó szakemberek (noha mind a mai napig valami ezzel ellenkező dolgot sulykolnak szegény gyerekeknek az iskolában). Ha te is azt hiszed, hogy a magyarvan a fog a jövő idő, sürgősen olvass el néhány tanulmányt erről valamely egyetem nyelvészeti honlapján. Addig is: a magyarban is a nem-múlt formával (hagyományosan jelen idejűnek nevezzük) fejezzük ki a jelent is, a jövőt is. Felmegyek hozzád vasárnap délben, hogy egy jó kis nótát idézzek. Mit csinálsz holnap? Jössz velünk holnap? S ha fog-ra is kíváncsi vagy, sok érdekes dolgot fogsz találni róla, de ehhez is gyorssegély: bizonyosságot, határozottságot, igéretet vagy egyéb érzelmi viszonyulást fejez ki. De hát ez az anyanyelved – próbáld ki sok-sok fog-os és fog-talan mondattal! link link

Az angolt tekintve az ellenérv úgy szokott kinézni, hogy a jövő időt márpedig igenis jelezzük, ti. a will segédigével. – Csakhogy ez tévedés.

Egyrészt a will nem arra való, hogy jövőt fejezzen ki, hanem arra, hogy nem-múltat. Ezt bizonyítandó elég, ha arra figyelmeztetlek, hogy van is egy múlt ideje: a would. Ha mégsem lenne elég, akkor jusson eszedbe, hogy a will jelentése többek között “nagy valószínűséggel bekövetkező esemény vagy események sorozata” – de hogy az a jövőben van vagy a jelenben, azt nem érinti a szabály. Mondok olyanokat, ahol a jelenről szól:

1. This car just won’t start.
   Nem akar beindulni ez a kocsi. (nem holnap, most nem indul az istenadta!)
2. His name is Jackson? Than he will be the guy from London.
   Jacksonnak hívják? Akkor ő (lesz) a londoni emberünk. (nem majd, hiszen már most is az!)
3. I’ll give you a hand.
   Várj, segítek. (ti. most azonnal)
4. Will you come with me, please?
   Kérem, jöjjön velem! (hát itt nem lenne jó várni, most azonnal menjek, azt kéri!)

Persze, erre hiába hozol kétmillió olyan példamondatot, amelyben a will igenis jövő idejű eseményekkel együtt szerepel (I will stop smoking tomorrow.), mert soha nem is állítottuk, hogy a will nem alkalmas jövőre. Azt mondtuk, s mondjuk határozottan továbbra is, hogy egy dolog biztos a will-nél: nem múltra vonatkozik.

Másrészt a jövő időt számos egyéb segédigével, szószerkezetekkel és egyéb módszerekkel is jelölhetjük, mégsem mondjuk azt, hogy – példának okáért – az angol a may segédigével fejezi ki a jövő időt, csak azért, mert többek között arra is alkalmazható – teljesen ugyanúgy, ahogyan a will! Pedig bizony, may-jel lehet jövőt mondani, ugyanannyira, mint a will-lel, vagy a should, can, could vagy másfajta segédigékkel:

5. It may rain tomorrow.
   Lehet, hogy holnap esni fog.
6. You should come to see us next week.
   Látogass meg minket a jövő héten! (meg kellene látogatnod…)
7. We can do this tomorrow, let’s go home now.
   Majd holnap megcsinálhatjuk ezt, most menjünk haza!

De vigyázat: mindegyiknél ugyanaz a helyzet: nem-múltra vonatkoznak, amibe természetesen belefér a jövő is, meg a jelen is.

Természetesen nagyon fontos végigvenni, megtanulni azt, hogyan lehet jövő időre utaló dolgokat mondani angolul. Ez viszont nagyon szerteágazó téma, lapozd fel az erről szóló oktatóanyagaimat – sok van belőlük!

Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!