Ebben az oktatóanyagomban azoknak a hallgatóknak szeretnék segíteni, akik a szótanulással hadilábon állnak. Ha neked nincs ilyen problémád, esetleg akkor is érdemes kipróbálnod az itt ismertetett tanácsokat. Mindazonáltal elöljáróban szeretném leszögezni, hogy ismerek sok olyan esetet, amikor a nyelvtanuló nem ezekkel a módszerekkel tanulja a szavakat, de kiváló eredményeket ér el. Ő a szerencsés alkat.
1. Mi a baj?
A szókincs tanulása, pontosabban az, hogy nehéz a szavakat tanulni, mert “az istennek se megy a fejembe”, valahol a legkomolyabb tanulási problémák között szerepel nagyon sok nyelvtanuló listáján. De ha explicit módon nem is állítja valaki magáról, hogy neki hihetetlenül nehezen megy a szótanulás, olyan hallgató egészen bizonyosan nagyon kevés van, aki azt állítaná, hogy neki bizony semmi gondot nem okoz a dolog.
Ez azért szerfölött különös jelenség! Gondolj bele: ennél azért jobb lenne a helyzet, ha azt mérnénk fel, mennyire okoz gondot az embereknek (akár ugyanezeknek az embereknek – igen, neked is) megjegyezni másféle adatokat. Például a sok-sok rokon, barát és ismerős lakcímét, a különféle országok fővárosait, vagy hogy melyik csillagjegy milyen jellemvonásokat hordoz (már ha valakit ez érdekel, de említhettünk volna függvényneveket és azok funkcióit, ha a programozás érdekel, vagy kötésmintákat, ha az).
Persze ne legyünk igazságtalanok: ismerős-rokon-barát csoportunk az átlagember esetében valószínűleg nem lesz több néhány tucatnál, de ha a végletekig megyünk, akkor sem több pár száz tételnél. A fővárosok ugyancsak százas nagyságrendűek – s bár a programnyelvek némelyikében több ezer függvény is létezik, ezek többségét nem fújja kívülről a gyakorlott programozó sem.
A megjegyzendő szavakból meg több van. Meg ne kérdezd, mennyi – ezt senki nem tudja, mert egyrészt nem is tudjuk definiálni, mi számít külön szónak, másrészt mire megszámolnánk őket, már születne pár ezer újabb szó is suttyomban valami biológus körben, vagy éppen a kisiskolások nyelvhasználatában, vagy a betörők tolvajnyelvében, vagy… A Cambridge Advanced Learner’s Dictionary például 75 ezer szócikket tartalmaz, a nagyobb szótárak ennek két- háromszorosát, de persze nincs egyetlen teljesnek mondható szótár sem – és mint fentebb írtam, nem is lesz, nem is lehet.
De nem kell megijedni: ennyi szót az anyanyelvi beszélők sem ismernek – te hány magyar szót ismersz? És ebből mennyit használsz a normál beszéd során? Ha két-háromezret, akkor igen választékosan beszélsz. – De ez a téma másfelé vezet, ezt egy külön fejezetben megvitatjuk majd (két-háromezer szónál jóval többet kell megtanulni a sikeres középfokú nyelvvizsgához). A lényeg, hogy nagyságrendekkel több szót kell megtanulni a nyelvtanulás során, mint amennyi lakcímet az ismerősökkel kapcsolatban.
De turpisság van ebben, észrevetted? Ugyanis akárhány megtanulandó szót is tűzöl ki célként magad elé, egyszerre soha nem kell többet megtanulnod, mint ahány ismerősöd a közelben lakik. Nyolc? Tizenkettő? Legyen harminc!
Mégis, ezt a nyolc-tizenkettő-harminc szót nehezebben tanulja meg az emberek többsége, mint más adatokat. Hogy ez ne így legyen, az alábbi tanácsokat ajánlom figyelmedbe!
2. Hogyan tanuljunk szavakat?
2.1 Szólalj meg!
Láttál már buszon ülő szótanulót? Gyakori jelenség nagyobb városokban: bizonyára nyelvórára igyekszik, mert akár jutott neki ülőhely, akár a kapaszkodót markolja, legalább az egyik kezében egyébként igen takaros szótárfüzetet vagy éppen egy mobilt tart, és szemmel láthatóan idegen szavakat tanul. De sajnos csak szemmel láthatóan. Pedig füllel hallhatóan sokkal jobb lenne az eredmény, bár ez azzal a veszéllyel járna, hogy az utastársak is megtanulnak hirtelen egy tucat szót. De ha félsz, hogy kikacagnak, hát válassz más hadszínteret a szótanulásra!
(Ne érts félre, nem azt mondom, hogy ne tanulj a buszon ülve vagy a pénztárnál sorban állva, sőt! Tanulj ott is, csendben olvasgatva – de az nem elég!)
Ha halló-beszélő ember vagy, akkor ez ellen nem fogadunk el semmiféle kifogást! A vakoknál ugyanilyen fontos ez: nem elég, ha elolvassa neked a képernyőolvasó szoftver a szót, tessék kimondani a szót minden egyes alkalommal!
Hogy ez mért fontos és hogyan hat a memóriádra, arról nagyon sokat lehetne tudományosan és féltudományosan írni. Itt csak annyival intézem el ezt a komoly kérdést, hogy lásd be: nem lehet táncolni tanulni úgy, hogy nézed a táncot. De táncot nézni ráadásul lehetne képen is meg videón is. A szótárfüzet nézegetésével való szótanulás megfelel a táncot képen néző tánctanulásnak! Ha hangfelvételt hallgatva tanulnál szavakat, az megfelelne a táncot videóról néző tánctanulásnak.
De bizonyára az egyetértéseddel szögezhetjük le: táncot táncolva kell tanulni. Ha az analógiánk helyes, akkor következésképp: nyelvet meg úgy, hogy beszélünk (vagy írunk, lásd alább). Ha nézed a táncot (videón persze, nem képen), akkor jó eséllyel fel fogod ismerni a táncot, amikor mások produkálják. Ha olvasva tanulod a szavakat, jó eséllyel fel fogod ismerni őket ha mások produkálják. Ugyanezzel a módszerrel azonban te magad sem táncolni, sem szavakat használni nem nagyon fogsz tudni.
2.2 Legyél grafomán!
Folytatva az előző pontot: a szavakat azért tanulja az ember, hogy azokat ne csak felismerje (passzív tudás), hanem produkálni is tudja őket, hogy fel tudja használni saját beszédében vagy írásában. Az előző pontban is ez vezérelt minket: ha produkálni akarod, hát produkáld!
Az olvasás és a hallgatás nem produkció, hanem passzív befogadás. Tehát a tanulandó szavakat írd le minden esetben legalább egyszer! Legjobb kézzel leírni, nem pedig bebillentyűzni őket. Ez a szótanulás hatékonyságán kívül abban is segít, hogy tudatosuljon benned, hogyan kell pontosan leírni a szót. A “legalább egyszer” komoly dolog: a legjobb, ha inkább háromszor-négyszer vagy még többször leírod a tanulandó szavakat, de még inkább azt tanácsolom, hogy addig csináld, amíg meg nem jegyezted őket! És itt is fontos: írás közben mondd is ki hangosan az éppen leírt szót!
2.3 A semmi ágán
A szavak önmagukban leginkább semmit sem jelentenek.
Mit jelent a take? És az, hogy bevág? Ha erre megadsz egy választ, nem lesz igazad, mert én majd azt fogom mondani, hogy nem arra a használatára gondoltam.
A szavak társas lények, önmagukban elvesznek, meghalnak. A take és a bevág értelmetlen hang- vagy betűsor csupán, ezerféle jelentést kaphat azonban mindkettő az egyes mondatokban, szövegekben. A tanulandó szavakkal ráadásul szinte minden esetben úgy találkozol először, hogy népes társaságban vannak: mondatban, szövegben, de legalább egy szószerkezetben. Sokszorosan javulni fog a hatékonyság, ha legalább szószerkezeteket tanulsz meg, de még jobb lenne, ha egész mondatokat, mi több, szövegeket magolnál be!
Az ismerőseid címét sem különálló címekként tanulod meg – azok is társas lények: emberekhez kapcsolódnak, a Király utca 101 bizonyára egy egész regényt jelent annak, akinek ott lakik a babája (ki mint tudjuk, egy cukorfalat – ha valaki emlékszik a nótára a nagyitól).
2.4 Mater studiorum
A nem túl nagy érzelmi hatást kiváltó események könnyűszerrel feledésbe merülnek. Nem várhatja senki, hogy a sok ezer megtanulandó angol szó mindegyike világraszóló élményt jelentsen, s bármennyire is jegyezte meg első körben azokat (akár a fenti módszerekkel akár máshogyan), bizonyos idő múlva szinte biztosan elfelejti őket, ahogyan az évekkel ezelőtt olvasott regény cselekménye is feledésbe merülhet, még ha nagyon megrázó is volt az olvasás közben.
A megoldás: be kell járatni az emlékezetet. Ezt már igen régóta tudja az emberiség, jó példa erre ez a latin mondás: repetitio est mater studiorum (ismétlés a tudás anyja). Mi a teendő? Időről időre vissza kell térni azokra a szavakra is, amelyeket annak idején 100%-os eredménnyel tanultál meg, és újra tanulni, újra olvasni és újra mondani-írni őket. Először rövid időn belül, például négy nap múlva, utána már később is elég, például rá egy hétre, és ha még harmadszorra is előveszed két hét múlva, akkor már nagyon nagy az esélye annak, hogy megmarad a szó.
3. Óvás
Ha a fenti tanácsokat mind megfogadod, garantálni merem, hogy látványosan elmúlik a “nem megy a fejembe” panaszod. Az óvás itt következik: ha erre azt mondod, hogy micsoda nagy munka ez, sokszor annyi energiát kíván, mint amennyit eddig fordítottál ilyesmire, vagy hogy nem akarod, hogy őrültnek mondjanak a lakó- és élettársaid, vagy hogy nincs neked annyi ceruzád és papírod, vagy bármi ehhez hasonlót, akkor nincs értelme tovább beszélni a szótanulási témáról! Vedd komolyan a dolgot, és egyszer s mindenkorra lásd be, hogy a tények tanulása (mert a szavak igenis tények) mindig komoly energiát kíván.
Továbbgondolni a dolgokat csak akkor érdemes, ha már egy jó ideje így tanulod a szavakat, és még most is azt mondod, hogy folyton elfelejted őket, a tanult szavak fele kiesik. Ekkor érdemes trükkök után nézni. Ilyenkor szoktak a kártyás módszerhez folyamodni, a cetlizést ajánlani vagy éppen azt, hogy rajzold le a szavakat, csoportosítsd őket ezerféleképpen, írd külön színekkel – de ez már egy ismét más témába vezetne minket, egy másik fejezetben erről is lesz szó.
Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!
