Ez a szótárazásról szóló cikksorozat bevezető része. Nagyon fontos tanulásmódszertani tudnivalókat tanulhatsz meg, belőle. Néhol mesélős, néhol gondolkodós lesz, de remélem, fogyasztható. Mindenkinek ajánlom szinttől függetlenül.
1. Mi az a szótár?
Na jó, most azt mondod, vagy megbolondultunk, vagy téged nézünk hülyének, hogy ezt a kérdést feszegetjük, de ne ítélj elhamarkodottan! A kérdést nagyon is fontos feltenni és megfelelő választ adni rá, mert – hiszed vagy sem – az a tapasztalatunk, hogy a gondok oroszlánrésze abból adódik, hogy a nyelvtanuló félreértelmezi a szótár lehetőségeit, céljait és rendeltetését.
A Cambridge Advanced ezt írja a dictionary-ről: a book that contains a list of words in alphabetical order with their meanings explained or written in another language. Vagyis olyan könyv, amely ábécé sorrendbe szedett szavak listáját tartalmazza, melyeknek a jelentését vagy megmagyarázza, vagy megadja egy másik nyelven.
No ez az idealizált helyzetet írja le, de vizsgájuk meg alaposabban! Odáig rendben vagyunk, hogy szavak listája, és hogy ábécésorrend. Ezen túl azt mondja róla a Cambridge, hogy vagy megmagyarázza a jelentésüket, vagy megadja a jelentésüket egy másik nyelven. Valóban?
Akkor mondd meg, melyik szót határozta meg ugyanez a szótár ezzel a leírással: an action, decision or judgment which produces an unwanted or unintentional result. Ha még nem beszélsz túl jól angolul, lefordítom neked: “egy cselekvés, döntés vagy ítélet, amely egy nem kívánt vagy nem szándékolt eredménnyel jár”. Nos, én azt hiszem, hogy a keresztrejtvényfejtők királya vagy, ha erre rögtön azt mondod: ja, hát ez a mistake. Ha a mistake szót egy angol-magyar szótárban nézed meg, például az Akadémiai Nagyszótárban, akkor viszont “hiba, botlás” megfelelőt találsz rá. A “hiba” a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint azonban “Mulasztás v. kifogásolható tett”, míg a “botlás” második jelentése ugyanitt “Kisebb (erkölcsi) vétség, hiba”. De ha a mistake és a hiba ugyanaz a szó két nyelven, akkor mért nem ugyanaz a magyarázata a két szótárban? Számomra az angol és a magyar magyarázat igen jelentős különbségeket mutat.
De a probléma oka egyszerű. Azért nem ugyanaz a két magyarázat, mert (legalább) két külön ember írta őket.
De vigyázz, ezen az egetrengető megvilágosodáson nem szabad most könnyedén átsiklani! Ezek szerint tehát ahány szótáríró, annyiféle magyarázat, és persze annyiféle fordítási lehetőség is. És igen, ez egészen szó szerint így is van, tessék utánajárni!
A szótárak NEM definíciókat tartalmaznak. A szavak jelentésének megmagyarázása és a szavak jelentésének definiálása ég és föld különbséget rejt! A szótárak nem vállalkozhatnak, és soha nem is vállalkoztak arra, hogy a szavakat definiálják, vagyis hogy megadják a pontos jelentésüket. Csupán azt vállalták magukra, hogy a a szerzőktől telhető legsikeresebben körülírják a jelentést, és ha ez nem megy, akkor valami más módon rávezessenek arra, hogy azt te magad megtaláld. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az ilyen kacifántosabb szavak szótári magyarázata, mint a poppy (pipacs), amelyre a Cambridge ad ugyan egy magyarázatot (nagy, törékeny virágú növény, mely a legtöbbször piros és kis fekete magok vannak benne), de mivel érzi, hogy ez édeskevés lesz a boldoguláshoz, tüstént a szócikkhez mellékel egy gyönyörű szép színes képet egy pipacsról. A Magyar Értelmező Késziszótár ugyanezt teszi számtalan szócikknél, többek között a parajnál, melyről csak ennyit ír egyébként: “hosszúkás leveleiért termesztett konyhakerti növény” (no és megadja latin nevét, Spinacia oleracea).
De térjünk vissza az eredeti kérdésre: mit csinál a szótár? Én azt hiszem, hogy pici fenntartással kell fogadnunk azt, amit a Cambridge írt, miszerint a szótár megmagyarázná a szavak jelentését. Mindenesetre vegyük úgy, hogy a célja feltétlenül ez, de hogy ezt milyen sikerrel teszi meg, az már szótárról szótárra, szerzőről szerzőre változó.
A másik lehetőség az, hogy a szótár megadja a szavak jelentését egy másik nyelven (ez lenne ugye a kétnyelvű szótár), no az még ennél is problémásabb lehet olykor. Jó, egészen egyszerű dolgoknál nem tévedhetünk nagyot, mert a “betű” magyar szó jelentését nem nagyon lehetne másképp angol nyelven megadni, mint letter. De már ennél a pofonegyszerű szónál is bajok lehetnek, mert ha ezek alapján egyenlőség jelet akarnál tenni a “betű” és a letter közé, akkor figyelmen kívül hagynád, hogy az angol letter szó levelet is jelent. Ti. egy megírt, valakinek szóló szöveget, de nem falevelet, mert az meg leaf angolul. Csakhogy a leaf angol szó jelent még könyvlapot, papírlapot, fóliát és ki tudja még mi mindent. Látod, már, hova akarok kilyukadni? Úgy tűnik, nagyon nehéz olyan szót találni egy yelven, amely teljes egészében megfelelne egyetlen idegen nyelvű szónak egy másik nyelven. Szinte biztos, hogy a másik nyelv ugyanazt a szót még használja erre-arra, amire viszont a kiinduló nyelv nem is gondolna.
2. Szóvirágok
Sokkal egyértelműbb a baj az olyan szavaknál, amelyek nem hétköznapi használati tárgyakat, hanem például jellemvonásokat, jellemzéseket, értékeléseket, hozzáállásokat fejeznek ki. Hogy a pipacsot poppy-nak hívják az angolok, az tiszta sor, akkor is tiszta sor, ha a poppy szó használható még másra is az angol nyelvben. No de hogy mondják az angolok, hogy “tüstént”? Nem azt, hogy “rögvest” vagy hogy “izibe”, hanem azt hogy “tüstént”. Igazából nagy kedvem lenne azt válaszolni erre, hogy sehogy. Ez egy magyar szó, magyarajkúaknak érzékelhető ízzel-zamattal, és ugyanilyen ízt-zamatot az angol nyelvben eltalálni teljességgel lehetetlen. No ne gondold, hogy a magyar nyelv lenne ilyen különleges, az angol lovely legalább ilyen. De azért ettől még nem dőlnek a kardjukba a szótárírók: a tüsténtre megadják például, hogy forthright, a lovely-ra meg azt, hogy “bájos”. Természetesen egyik sem adja vissza a másik nyelven az eredeti ízt, hangulatot, mellékzöngéket, és a használati szabályokról a legkevésbé sem szólnak.
És ez megintcsak így van rendjén. A szótárnak nem feladata megadni ezeket az információkat. A szótár arra vállalkozhat, hogy segítségével legyen valami fogalmad arról, hogy az illető szavak miféle jelentéskörbe tartoznak. Ez hasznos, hiszen ha nem ismernéd a lovely szót, akkor most már legalább nem hiszed, hogy az valami pajzánságra utal. Ha angol lennél, és nem ismernéd a tüstént szót, akkor most már tudod, hogy valami határozószószerű, s gyaníthatod, hogy ritkán használt, mert az angol fordítása az angolban igencsak ritka szó.
3. Mire használjuk a szótárt?
Erről a kérdésről még külön is elmélkedünk majd, de olyan fontos, hogy ebben a bevezető írásban is muszáj egy mondatban összefoglalnunk: a szótárt olyan segédeszközként használhatod, amely csak egy lehetséges forrása lehet az új szavak felderítésének, méghozzá sajnos az egyik legrosszabbul használható forrás. Még a jobb szótárakban sincsenek szóhasználati tanácsok, a stílusra vonatkozó információk igen szegényesek, a nyelvtani buktatókra csak a legjobbak hívják fel a figyelmet, de azok is csak ritkábban és csak a nagyobbakra, és a szóhoz kapcsolódó mellékzöngéket, hogy kicsit költőiek legyünk: ízeket és színeket szinte soha nem írják le. Arról sem szerzünk tudomást egy szótárból, hogy az adott szó, mondjuk egy melléknév, milyen egyéb szavakkal szeret együtt szerepelni. Ezeket és még sok-sok más fotos információt más forrásokból kell megtanulnod, el kell lesned a tényleges anyanyelvi használatból, és ehhez számtalan forrást kell összegyűjtened. Ebben segíthet neked egy jó angoltanár.
Végtére is szótárból még soha senki nem tanult meg semmilyen idegen nyelvet – a nyelvtanárok hatalmas megkönnyebbülésére.
Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!
