 | Nehézségi szint: 2/6 A2: erős kezdő/alapszint |
Ebben az anyagban a címben említett két igeidőt hasonlítjuk össze. Ehhez természetesen már ismerned kell őket. Olvasd el az egyszerű múlt igeidőről és a befejezett jelenről szóló anyagot is.
A befejezett jelen és az egyszerű múlt igeidőket azért érdemes külön is összehasonlítani a magyarajkú nyelvtanulóknak, mert a két igeidővel kifejezett közlendő a magyarban az esetek nagy részében teljesen ugyanúgy mondandó – vagy legalább is mondható: leginkább múlt időben.
A különbségről sokan megfontolatlanságokat állítanak, amelyek megtanulása nemhogy segítené, de igen nagy mértékben gátolja a hallgató előreheladását. Ezeket a közkeletű babonákat egy külön oktatóanyagban foglalom össze – vakmerőbb hallgatóknak.
Az idő
A legfontosabb, és az esetek többségében mindent eldöntő kérdés ez: milyen időről, milyen időszakról szól a mondatod? Jelenről vagy múltról? Ha ugyanis múltról, akkor nincs más lehetőség, mint múltban mondani (simple past, egyszerű múlt), ha pedig jelenről, akkor használj jelen időt (befejezett jelen, present perfect).
Kétségtelen, hogy a fenti “szabály” igen elnagyolt, és sokszor komolyabb gondolkodást igényel, de nézzük a példákat:
1. Minden pénzem elköltöttem, nem tudok neked kölcsön adni.
Tehát a kérdés ez: milyen időről szól ez a megállapítás, milyen időszakot “fest le”? Merem remélni, hogy velem egyetértésben azt gondolod: ez a mondat a jelenről szól, és azt a szituációt festi le, hogy nincs pénzem. Teszi ezt annak ellenére, hogy a magyar mondatban múlt idő szerepel (elköltöttem). A múlt idejű ige ellenére mégsem a múlt időszakról beszélek, nem maga a pénz elköltésének az ideje a közlendőm tárgya, hanem a jelenbeli pénztelenség. Ezt az angol – mondhatnánk: igen dicséretes módon – jelen idővel fejezi ki, tehát az “elköltöttem a pénzem” befejezett jelenben fog állni, így:
2. I have spent all my money, I cannot lend you any, I’m afraid.
Vegyünk egy másik szituációt ugyanennek az illusztrálására: egy barátomat szeretném bemutatni neked, és mielőtt ezt megtenném, azért a biztonság kedvéért ezt kérdezem:
3. Ugye, még nem találkoztatok Jackkel?
A kérdésem megint csak a jelen időszakra vonatkozik. Valami olyasmire kérdezek rá a kommunikációs szándékot tekintve, hogy “ugye, olyan állapotban vagytok most, hogy nem ismeritek egymást”. Ez a kérdés semmiképpen nem a múltra irányítja a figyelmet, hanem a jelenbeli állapotra. Ha pedig így van, akkor bizonyosra vehető, hogy angolul ezt is befejezett jelennel mondjuk:
4. You haven’t met Jack, have you?
Ha viszont a szituáció az, hogy egy konferenciáról kérdezgetlek, és azt szeretném megtudni, találkoztál-e ott közös ismerősünkkel, Jackkel, akkor igenis múlt időről kérdezlek, ti. a konferencia idejéről. Ez esetben tehát nyilvánvalóan nem használhatok jelen időt, tehát a mondataim így néznek ki:
5. Ugye nem találkoztál Jack-kel?
6. You didn’t meet Jack, did you?
Máskor nem annyira egyértelmű a dolog, mert a közlendőmben lehet, hogy a múlt idő is szerepet kap – ám a szabály így módosulhat akkor: ha a közlendőd csak a múltra vonatkozik, akkor használj múlt időt, ha pedig a jelen is megjelenik benne, akkor semmiképp ne – tehát akkor használd a befejezett jelent. Tipikusan ilyen esetekre gondolunk itt:
7. Már háromszor voltam Londonban.
8. I have been to London three times.
Ez azért befejezett jelen (és nem egyszerű múlt), mert a mondandóm nem egyértelműen a múltra vonatkozik. Nem egy olyan időszakról beszélek, amely már lezárult volna (hiszen a múlt az, ami már lezárult). Ebben a mondatban nem is igazából a londoni utazások a lényegesek, hanem az, hogy eleddig hányszor történt ilyesmi. Ez pedig igencsak “belelóg” a jelen időbe, hiszen a jelen pillanatig tart az időszak, amelyről beszélek.
Vesd össze ezt azzal a képzeletbeli szituációval, amikor egyetemista éveimről mesélek, s erről az időszakról mondom ugyanezt:
9. Egyetemi éveim alatt háromszor voltam Londonban.
10. I went to London three times when I was a college student.
Mivel egyetemi diákéveim már múltnak számítanak, a mondandómat csakis múlt idővel fejezhetem ki. Hasonlóképpen erre példa az alábbi mondatpár is: az “egész életem” nem csak a múltról, hanem a jelenről is szól, sőt… Ezért befejezett jelen idővel kell mondani ezt:
11. Egész életemben itt laktam.
12. I have lived here all my life.
De egyszerű múlt szükséges, ha egy múltbeli időszakról állítom ugyanezt (például ha már elköltöztem innen):
13. Két évig laktam itt.
14. I lived here for two years.
Óvás
Ebben az anyagban az egyszerűség és a könnyű érthetőség érdekében csak a legvilágosabb eseteket vizsgáltuk meg. Ezek valóban lefedik a hétköznapi kommunikációs helyzetek javát.
Vannak azonban egyéb helyzetek is, amelyeket itt nem tárgyaltunk (jóllehet nem sok), amikor ezek alapján nem igazán lehet eldönteni, miért vagy épp miért nem használ az anyanyelvi beszélő befejezett jelent.
Az sem segít a helyzeten, hogy az angol különféle változataiban eltérőek lehetnek a részletszabályok. Ezek azonban ritkábban fordulnak elő – ha magasabb szintre érsz az angolban, akkor érdemes erről többet is tanulnod.
De azért hogy ne sötétben tapogatózzunk, íme egy példa. A helyzet az, hogy valaki (mondjuk egy gyerek) valami csúnya dolgot mond. Erre megkérdezi tőle a mama: “Mit mondtál?!” Na ez hová sorolandó? Ami engem illet (meg a brit nyelvhasználatot), én azt mondom, hogy ez a jelenről beszél: “a csúnya szó ki van mondva” helyzetre, és rá akarok pirítani a gyerekre. Vagyis így: “What have you just said?”
De nem mindenki így gondolja, főleg az amerikai angolt beszélők, akik ezt (merem állítani, hogy leginkább) simple pastban mondják majd: “What did you just say?”
Gyorsteszt
Ez egy egyszerű teszt ehhez az anyaghoz. További teszteket és játékokat találsz ehhez és más témákhoz is a Feladatok menüpont alatt.
Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!
