Babonák: befejezett jelen (present perfect)

Nehézségi szint: 3/6 B1: alapfok, középhaladó eleje

A Babonák egy cikksorozat, amelyben megpróbálom korrigálni azokat a téves mendemondákat, amelyek bizonyos nyelvi jelenségekhez kapcsolódnak, és amelyeket tapasztalatom szerint a nyelvtanulók nagy része valahonnan ismer. Ezek jelentősen gátolhatják azoknak a tanulóknak a haladását, akik a nyelvi-nyelvtani magyarázatokat megérteni szeretnék, és nem csak valahogy emlékezni rájuk. Aki most kezdi az egyes témákat feldolgozni, az inkább ne is olvassa el ezeket az anyagokat.

A befejezett jelenről sokan megfontolatlanságokat állítanak, amelyek megtanulása nemhogy segítené, de igen nagy mértékben gátolja a nyelvtanuló haladását. Ezeket a közkeletű babonákat foglalom össze az alábbiakban – de csak vakmerő hallgatóknak. Akik ezekkel a babonákkal nagyon jól eléldegéltek eddig is (például látják, hogy ez milyen jó kis present perfectes mondat), és úgy érzik, hogy mindig jól ki tudják választani, hogy befejezett jelennel vagy másfél igeidővel mondják-e a mondandójukat, azok inkább ne olvassanak tovább! Akik viszont gondokkal küzdenek, hiába tanulták és fogták fel a tankönyvek vagy más források magyarázatait, azokat meginvitálom egy együttes morfondírozásra itt. A befejezett jelen és az egyszerű múlt közti választásról olvashatsz egy külön anyagban is, illetve érdemes lehet átnézni az összes igeidőről szóló összefoglalót.

1. sz. babona: Ha van eredménye

Sokszor azt hallom a tanítványaimtól, hogy szerintük (mert úgy tanulták valahol) a befejezett jelent akkor kell használni, “ha a cselekvésnek van valamilyen eredménye”, máskor meg hogy “ha a cselekvés hatással van a jelenre”. Ezek alapján azonban aligha lehet eldönteni, milyen igeidőt használjunk, hiszen az esetek (szerintem) 100%-ában erről van szó. Én ugyanis elképzelni sem tudok olyan eseményt, amelynek ne lenne sem hatása sem eredménye, történjen az bármikor. Vegyük az alábbi példát:

Döntsd el, befejezett jelen vagy egyszerű múlt szükséges az alábbi mondatban (este ezt meséled a klubban):

1. Nagyon jó volt a kirándulás, de nagyon elfáradtunk, és sok pénzt elköltöttünk.

Ebben a megnyilatkozásban három ige van. Melyiket milyen igeidőben mondjam? Vegyük a babonát: a kirándulásnak van hatása a jelenre, hiszen épp azt taglalom most a klubban! Az elfáradtunknak eredménye biztos van, ha nem is az izomláz, de az érzés; hatása a jelenre vagy van, vagy nincs (ki tudja, most fáradtak vagyunk-e?). A pénz elköltésének nyilvánvalóan van hatása is, eredménye is. (Bár most bevallom, hogy igazából nem tudom most hirtelen, hogy a hatás és az eredmény között mi egyáltalán a különbség).

Tehát két eset lehetséges a babona szerint: mindegyik ige befejezett jelenbe kerül, vagy ha nem vagyunk már fáradtak, akkor a kirándulás és a pénz elköltése befejezett jelen, az elfáradtunk pedig egyszerű múlt.

Csakhogy ez nagyon rossz megoldás lesz. A helyes ugyanis (többek között, de első sorban) az, ha mind a három eseményt egyszerű múltba tesszük, így:

2. It was a very good trip, but it was a little tiring too, and we spent a lot of money.

Miért? – Mert az eredmény megléte a kutyát sem érdekli (tudniillik majdnem biztosan van mindegyiknél), ellenben kritikus pont az, hogy milyen időszakról mesélek. Ez esetben múltról, következésképpen múlt időt kell használni (vigyázz, ez még nem mondja meg, hogy milyen igeidőt, de hogy befejezett jelen igeidőt nem, az biztos). Befejezett jelent többek között akkor használok, ha a múltban lezajló eseménynek az eredményéről, a következményéről akarok szólni, nem pedig magáról az eseményről.

Hohó – mondod most – hát akkor mégiscsak az eredmény a lényeg?!

Nem, nem az. Nem az határozza meg a dolgokat, hogy az eseménynek van-e eredménye, hanem az, hogy én erről az eredményről akarok-e beszélni, vagy magáról az eseményről inkább. Az előbbi esetben befejezett jelent, az utóbbi esetben pedig egyszerű (vagy másféle) múltat kell használnom.

Roppant lényeges ez: semmiképpen nem dönti el a nyelvtani formát az, hogy az esemény ilyen meg olyan – kizárólag te döntheted el, hogy ennek az eseménynek milyen aspektusait akarod kiemelni, hogy az eseményt mely szemszögből állítod be a mondatodban. Ha nem így lenne, eléggé szegényes és használhatatlan lenne a nyelv (mondanád-e az önéletrajzodban befejezett jelenben, hogy “Szovátán születtem”? Jaj, dehogy mondanád – pedig elég nagy hatása van a jelenre, és az eredménye is eléggé kézzel fogható.

2. sz. babona: (elkezdődött és) még mindig tart

A másik, igen nagy galibákat okozó megfogalmazás ez: “mondd befejezett jelenben azokat az eseményeket, amelyek még mindig tartanak”!

Akkor tehát hogy mondod ezt a mondatot angolul:

3. Kecskeméten lakom.

A babona alapján nyilvánvalóan befejezett jelent kell választanod, mert megkérdezed magadtól: tart még az a dolog, hogy Kecskeméten lakom? Mivel a válasz egy egyértelmű, határozott igen, hát a választás a present perfectre eshet. Nagyon helytelenül!

Vegyük a babonát: először is elég furcsa, hogy azt mondom: “elkezdődött” – merthogy van valami, ami nem kezdődött el, és még mindig tart? (Na most maradjunk a vallás nélküli hétköznapokban! – de ráadásul azoknál is csak igen csekély számú “nem kezdődött de most tart” típusú dolgot lehetne említeni.) Szóval egyrészt gyanús ez az első kitétel, egyelőre mindenesetre értelmetlennek tűnik. A babona másik része viszont nem mást állít, mint hogy minden jelenben tartó eseményt mondjunk befejezett jelenben – merthogy ugye minden jelenbeli esemény még mindig tart. Szóval talán már látod: úgy, ahogy van, ki kell dobnunk ezt a “szabályt”.

Először nézzük meg a 3. mondat helyes angol fordítását (egyszerű vagy folyamatos jelenben, attól függően, hogy ideiglenesnek tekintem az ott lakást vagy sem):

4. I live in Kecskemét. / I am living in Kecskemét.

Persze mint mindennek, ennek a babonának is megvan a kiinduló pontja – mint ahogy a fenti 1. számút is a helyesen megfogalmazott szabály önkényes átértékelése és átfogalmazása tette használhatatlanná. A jelen 2. számú babona az alábbi helyes szabály használhatatlanul kifacsart változata:

Mondd befejezett jelennel a mondandódat, ha egy eseményről azt akarod állítani, hogy az már valamennyi ideje tart, miközben elárulod azt is, hogy mennyi ideje vagy mióta zajlik már. Nagyon fontos: megint oda jutottunk, hogy ugyanez a Kecskeméten lakás esemény elmondható természetesen befejezett jelenben is, amennyiben azt az aspektusát akarom kiemelni, ami a szabályban szerepel. Így például:

5. Már két éve Kecskeméten lakom.
6. I have lived in Kecskemét for 2 years.
7. Mindig is Kecskeméten laktam.
8. I have always lived in Kecskemét.

3. sz. Babona: Already-vel, Yet-tel present perfect jár

Ez azt mondja, hogy ha a mondatodban szerepel already vagy yet, akkor használj befejezett jelent. Nincs sok hozzáfűznivalóm azon kívül, hogy nem igaz, és mint ilyen, káros az angoltanulásodra.

Az alapja ennek a babonának is felkutatható persze, de ez esetben már nem nyelvtani szabály, hanem nagyon súlyos félreértés az alap: az angol tankönyvek a befejezett jelennel együtt szeretik megtanítani az already és a yet szócskákat, mert való igaz: használható mindkét szó a befejezett jelent tartalmazó mondatokban. Mondom: használható. Na és?! Használható még a table és a mousetrap szó is, de azért az nem jutna eszünkbe, hogy megfogalmazzunk egy olyan szabályt, miszerint a table vagy mousetrap szavak mellett ilyen és ilyen igeidőt kell használni.

És ha most eszedbe jut számtalan helyes angol mondat, ahol a két szó szerepel és befejezett jelenben van a mondat, akkor azzal semmire nem jutunk. Inkább keressünk olyanokat, ahol NEM present perfect szerepel, mégis ott van az already vagy a yet. Nagyon könnyű a dolgunk:

9. I already know everything about him.
10. Már mindent tudok róla.
11. Is he coming with us tonight? – He doesn’t know yet.
12. Jön velünk ő is ma este? – Még nem tudja.
13. I already lived in Kecskemét in 2004.
14. 2004-ben már Kecskeméten laktam.

(Lásd még az Already vagy yet című anyagot is!)

Alapvetően fontos figyelmeztetés: óvatosan kezelj minden olyan “szabályt”, ami azon alapul, hogy ezt és ezt a nyelvtani formát használd, ha a mondatban ilyen és ilyen szavak szerepelnek! Ezek jószerivel használhatatlanok lesznek a nyelvtanulás során. Feltehetően az egyetlen szituáció, amikor ez segítség lehet, a tankönyvek tesztfeladatai. Ott ugyanis tényleg arról van szó, hogy van egy kész mondat, amit ki kell egészítened valamivel. Nos, ez esetben a mondatban határozottan látható majd ilyen és ilyen szó, amelyeket pontosan azért pakolt bele a feladat készítője, hogy rávezessen téged a megoldásra. De vigyázz! Egyáltalán nem biztos, hogy az önállóan megalkotandó mondataidba is beleszúr majd előre valaki egy yet-et vagy egy already-t, ráadásul mint fentebb láttuk, attól még egyáltalán nem tudjuk majd, hogy milyen igeidőt kell használni.

Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!