Gerund vagy infinitív? 1. rész

Nehézségi szint: 4/6 B2: középszint

Bevezetés

A röpke kérdés egy különösen érdekes témát takar, melyet teljesen kibontani nyilvánvalóan nem lehet szűkös keretek között (no meg unalmassá is válhatna egy idő után neked). Mégis, mint látni fogod, olyan dolgokról lesz szó benne, amelyek esetleg sok fejtörést okozhattak eddigi tanulásod során, így hát érdemes egy kicsit hosszasabban elidőzni vele.

Miről is van szó?

Felületesen mondva arról a problémáról szólok, amikor mondanád (vagy írnád) a mondatodat, s egy ige után egy másik igét akarnál használni, a baj csak az, hogy néha elbizonytalanodsz, hogy vajon milyen formában kellene ezt a második igét mondani. Ilyesmire, gondolok, mint:

1. I suggested taking it one step further but no one listened.
2. I highly recommend to look at the introductory page first.
3. Stop shouting with me, will you.
4. We stopped to have a short break then.
5. I saw him run away from the front of my house with a spray paint can in his hand.
6. I saw him running in the last mile of the race.

Valószínű, hogy legalább néhányszor eltűnődik az ember, vajon a megfelelő formában használta-e a második, a fenti példamondatokban vastagon szedett igéket. (Vagy ha eddig még nem tűnődtél volna el ezen, akkor itt az ideje.)

Mi a probléma?

Az, hogy az igét a fenti példák alapján (is, meg elméletileg is) háromféle formában használhatjuk:

gerund (running) – az ige ING-es alakja
infinitive (to run) – a főnévi igenév TO-val
bare infinitive (run) – a főnévi ige TO nélkül — bare = csupasz

… de egyelőre sejtelmünk sincs arról, hogy mi dönti el, hogy az első mondatban gerund, a másodikban infinitive legyen. Ráadásul az 5. és a 6. mondat ugyanúgy kezdődik, és mégis, egyikben bare infinitive, másikban gerund szerepel. Sőt, már elöljáróban elárulhatom, hogy a legkevésbé sem felcserélhető módon: teljesen mást jelent így, és megint mást úgy. A 6. mondat képtelenség lenne bare infinitive-vel, teljes infinitive pedig egyszerűen elrontaná nyelvtanilag. De olyan mondat is van, amelyik tökéletes kétféleképpen is, de a jelentése teljesen más lesz:

7. He stopped smoking.

Ha ez eléggé meggyőzött arról, hogy érdekes és lényeges nyelvtani jelenséggel állunk szemben, akkor menjünk tovább!

A nyelvtani szerkezet

A bevezetőben hétköznapi szavakkal leírt “ige után ige” jelenséget akkurátusabban úgy mondhatjuk el, hogy a mondat állítmányának igéje olyan tárgyat kíván, amelyet igével fejezünk ki. Más szavakkal: a mondat (legalább egyik) tárgya ige.

Ez nem különleges dolog, a magyar is tele van ilyenekkel:

9. megpróbál + nevet = Megpróbáltam nevetni, de csak sírni tudtam.
10. abbahagy + énekel = Abbahagynád az éneklést?!
11. akar + tanul = Tanulni akarunk, de nincs időnk.
12. szeretne + szánt = Szeretnék szántani.

(Mint látható, a magyar is tartogat meglepetést, hiszen a 10. mondatban nem lehet azt mondani a többi mintájára: “*Abbahagynád énekelni?” – De most nézzük inkább az angolt!)

Az angol mondatszerkezet tehát ilyesmi:

Tanulságok:

1. A tárgy szerepében lévő igének lehet még további tárgya is (restarting the computer – a “computer” a “restart” tárgya).
2. Az ige önmagában nem biztos, hogy eldönti, hogy az igei tárgya milyen formában áll (1-4. példák).
3. Az ige esetleg mégis eldönti, hogy milyen formában áll az igei tárgya: a “suggest” kizárólag gerund alakú igei tárgyat tűr meg maga mellett, a “recommend” pedig kizárólag infinitive formájút.

A kritikusabb Hallgatók talán észrevették máris, hogy a bevezető részben olyan példamondataim is voltak, amelyek nem illenek ebbe a mondatsémába. Ilyen volt az 5. és a 6. példamondat. Való igaz, ezek másféle szerkezetűek, így ezeket érdemes külön tárgyalni. Valahogy így néznek ki:

Tanulságok:

1. Ezeknél a mondatoknál az igei tárgy már csak kétféle lehet: bare infinitive vagy gerund.
2. A főige (vagy ha tetszik: az állítmány) leginkább érzékelést kifejező ige, de úgy tunik, más is lehet (pl. catch). Vajon mi lehet a közös bennük?…

A használat

Az alábbi fontos kijelentéssel kezdjük: az igei tárgy formájának megválasztása függ (a legkevésbé sem fontossági sorrendben, hanem csak úgy, ahogy eszembe jutott):

1. magának az igeformának a nyelvtani jelentésétől
2. a főige (állítmány) kénye-kedvétől
3. a mondatszerkezettől

Ezeket külön részekben fogjuk tárgyalni.

A formát nagyon lényeges megjegyezni. A további részek feltételezik, hogy alapvetően megértetted, milyen nyelvtani jelenséget vizsgálunk. Ha valami nem volt teljesen világos, javaslom, hogy olvasd el még egyszer a fentieket, és csak akkor lépj a következő részre, melyben azt tárgyaljuk, mi alapján lehet eldönteni, hogy az igei tárgy milyen formát öltsön a mondatban.

Ha készen állsz, akkor szeretettel várlak a következő részben!

Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!