Question tags (Ugye-kérdések) 1

Nehézségi szint: 3/6 B1: alapfok, középhaladó eleje

Ebben az anyagban az ugye-kérdések alapvető esetét vizsgájuk meg. Leginkább kezdőknek ajánlom. Haladóbb nyelvtanulók olvassák el a második részt is!

1. A jelenség maga

A nyelvtani jelenséget sokféleképpen emlegetik a tankönyvek: Question tags, Tag questions, Echo questions, Ugye-kérdések, Utókérdések, Visszhangkérdések – hogy csak a legelterjedtebbeket említsük. A leggyakoribb az, ami az oktatóanyagunk címe is.

A jelenség fölöttébb gyakori az angolban – és a britben különösképpen is (de más változatok is előszeretettel használják.) Arról van szó, hogy egy kijelentéshez hozzácsapunk egy kérdő formulát, mintha magyarul az “ugye” szócskát tennénk oda. Ám hogy ez mennyire egyezik meg az “ugye” jelentésével, arról alább még szólunk.

2. A forma

A question tag kizárólag kijelentéshez (állításhoz vagy tagadáshoz) járulhat, minden esetben a mondat után, attól írásban vesszővel elválasztva jelenik meg. A question tag formája: a mondathoz igazított segédige állító vagy tagadó formában, utána pedig a mondat alanyát helyettesítő névmás.

1. Jack is a really nice guy, isn’t he?
   Jack kedves fiú, nem?
2. You don’t like coffee very much, do you?
   Ha jól tudom, te nem szereted a kávét.
3. Katie’s arrived, hasn’t she?
   Már megérkezett Katie, ugye?
4. Bob and Sheila went to university in London, didn’t they?
   Bob és Sheila Londonba jártak egyetemre, ha nem tévedek.
5. This girl can’t sing very well, can she?
   Ez a lány nem énekel valami jól, mi?

A fordításokban igyekeztem változatos magyar nyelvi megoldásokat keresni az angol question tag illusztrálására. Ezzel arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy a nyelvtani jelenség nem feltétlenül felel meg a magyar ugye szócskának – a fordításban jó, ha különösen körültekintően járunk el, és a szövegkörnyezetnek, a stílusnak és a kommunikációs szándéknak megfelelő fordítási megoldást választjuk.

A segédige

Ha a mondat már eleve tartalmaz valamilyen segédigét, akkor azt kell használni a TAG-ben is. A létige (be) segédigének számít, ezt példázza az 1. számú mondat. Van, hogy a mondat nem tartalmaz segédigét (ez kizárólag kijelentő állító simple present és simple past formákban fordul elő – tehát csupán két esetben). Ilyenkor az általános megoldást kell választani: a DO segédigét kell használni, méghozzá jelen időben do/does, múlt időben did formákban, illetve ezek tagadó alakjaiban. Erre példa 4. számú mondat.

Egy különleges eset van: az I am… formához a question tag a legszokásosabban: aren’t I – attól függetlenül, hogy az I-hoz természetesen nem az are, hanem az am forma kell minden más esetben. Például: I am your friend, aren’t I? – A barátod vagyok, nem igaz?

Bizonyos stílusokban lehet még “am I not” is, de ez a legtöbb ember számára nagyon régiesnek vagy irodalmi stílusúnak hat.

A tag “előjele”

A fenti mondatokból látszik, hogy a segédige mindig a mondattal ellentétes “előjelű”: ha a mondat állító, akkor a TAG segédigéje tagadó, ha pedig a mondat tagadó, akkor a segédige állító formában van.

Ez az alapszabályunk – de később tanulni fogod, hogy ezt a szabályt “felülírhatja” egy másik szabály, csakhogy akkor a mondat merőben mást jelent, mint amit itt tárgyalunk.

3. A kommunikációs szándék

A question tag-eket leginkább azzal a szándékkal használjuk, hogy a kommunikációt fenntartsuk, vagy hogy még inkább bevonjuk a beszélgetőpartnert a kommunikáció folyamatába.

Ez más oldalról nézve azt jelenti, hogy ezek általában nem igazi kérdések – ez már abból is látszik, hogy a mondat lényegében kijelentés, és csak a végére teszek valamilyen kérdő formulát. Ezt példázzák a fenti pontban a magyar nyelvű fordítások is: azok közül egyik sem klasszikus kérdés, egyik sem információt kérő megnyilatkozás. Azzal a célzattal mondjuk tehát őket, hogy “kikényszerítsünk” valamilyen reakciót a beszélgetőpartnerünkből.

Ennek is van azonban kétféle változata, vagy inkább fokozatról is érdemes beszélni. A kétféle típust csak beszédben (és nem írásban) tudjuk kifejezni egyértelműen, ugyanis az intonáció fogja eldönteni, milyen típusról van éppen szó.

Intonáció

1. Ereszkedő hanglejtéssel ejtjük ki a question tag-et (azaz teljesen úgy, mintha normál kijelentést csinálnánk), ha a fentiekben tárgyalt pusztán kommunikációs kapcsolattartás a célunk vele. Ilyenkor nem tényleges vagy tényszerű választ várunk, hanem inkább megerősítést, ami akár egy bólogatás vagy hümmögés is lehet.

2. Emelkedő intonációt kell használni (azaz kérdésként kell hangoznia a mondatnak), ha a question tag-re tényszerű megerősítést várunk: azt, hogy beszélgetőpartnerünk megerősítse, hogy szerinte is így áll-e a dolog.

4. További példák

A mondatok magyar fordításait inkább a kommunikációs szándékhoz igazítottam, mintsem a nyelvtani szerkezethez.

1. You are English, aren’t you?
   Angol vagy, ugye?
2. Your friend is English, isn’t he?
   A barátod angol, ugye?
3. Your friends are English, aren’t they?
   A barátaid angolok, ugye?
4. The capital city is Canberra, isn’t it?
   A főváros Canberra, ugye?
5. You’re not angry with me, are you?
   Remélem, nem vagy dühös rám.
6. But she likes you, doesn’t she?
   De nyilván tetszel neki, nem?
7. This coat is rather expensive, isn’t it?
   Elég drága ez a kabát szerintem.
8. This coat is not very cheap, is it?
   Hát nem éppen olcsó ez a kabát!
9. You are learning, aren’t you?
   Remélem, tanultok.
10. It’s a beautiful day, isn’t it?
    Milyen szép napunk van!
11. Bob has been here before, hasn’t he?
    Bob már volt itt korábban, nem?
12. You are in love with her, aren’t you?
    Szerintem te szerelmes vagy belé.

Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!