Segédigék – bevezetés

Nehézségi szint: 1/6 A1: kezdő

Ez egy rövid bevezető anyag, amelyben a segédigéket mutatom be (mindkét fajtát). Kezdőknek szól, ismétlésként azonban haladóbbaknak is hasznos lesz, főleg mert ezt a bevezetést a legtöbb könyv és talán tanfolyam is hajlamos kihagyni. Az egyes segédigékről külön cikkekben olvashatsz részletesen.

Ez az anyag a segédigék sorozathoz tartozik. Olvasd el a modális segédigék bevezető részét is.

1. A segédige fogalma

A nyelvekben vannak főigék – ezeket nyugodtan nevezhetjük “normális” igéknek: azok, amelyek kifejeznek valamilyen épkézláb, leírható jelentést, mondjuk shout (kiabálni), read (olvasni) és egyebek. Aztán vannak segédigék, amelyekre pedig ez nem igaz.

Azaz a segédigék nem fejeznek ki “épkézlábnak” nevezhető, normális jelentést. A can egyik jelentése például a “valaki vagy valami képes valamire”, a should meg többek között jelentheti azt, hogy “elvárható, hogy valaki megcsináljon valamit”. De ehhez a két segédigéhez még tudtam is valami jelentésszerűt mondani, legalább is körülírtam a dolgot. A do és a have segédigéről még ennyit sem tudok mondani – de erről még mesélek bővebben mindjárt.

A segédige azért “segéd”, mert önállóan képtelen bármit kifejezni, mindig egy főige jelentését módosítja, vagy csupán abban segít, hogy a mondatban az illető főige a megfelelő formába (igeidőbe) kerülhessen. A segédigékre általánosan jellemző tehát, hogy kizárólag a főigével együtt tudnak bármiféle jelentést kifejezni.

Ha felmerül benned a kérdés, milyen magyar segédigét lehetne előbányászni példaként, a válasz az, hogy nagyon keveset. De ilyen a “fog” a “Mit fogsz mondani neki?” mondatban, ahol a “fog” kizárólag a “csinálni” igével együtt értelmezhető, önmagában az égvilágon semmit nem jelent. Vagy hasonló lehet a feltételes múlt kifejezése: az “én segítettem volna, ha megkértél volna” szerkezetben mit jelent a volna? Hát a válasz az, hogy “épkézlábnak nevezhető, normális” jelentése nincs, nyelvtani szerkezetet segít összetákolni, kizárólag ennyi a szerepe. No, ilyenek a segédigék!

2. A segédigék formai jegyei

A segédigék – mint jó segédhez illik – az ige helyett dolgoznak, míg az ige urasan nyugalomban marad. Ha tagadni akarom a mondatot, akkor a segédigére kerül a tagadószó (not), ha kérdezni akarok, akkor a segédige mozdul el a mondat más részére. Sőt, kérdést és tagadást kizárólag segédigével tudunk kifejezni (formailag, nyelvtannal – mert másféle megoldások persze vannak). Aztán ha egyes szám harmadik személyt akarok kifejezni, akkor is a segédigére kerül az -s toldalék – az ige meg mint nagyúr, csak úgy heverészik magának. (Ha teljesen kezdő vagy, és még nem tudod, hogyan tagadunk és kérdezünk, akkor ez itt kevésbé volt érthető talán, de emlékezz majd erre, amikor például az egyszerű jelen időben álló mondatok megalkotását tanulod.)

Bár az eddigiekből kiderül, külön is felhívom a figyelmedet: az ige szótári alakban, azaz “csupaszon” áll minden segédige után. Vagyis nem going, nem goes, nem went (bizony, még múlt időbe se hajlandó kerülni, azt mondja, kerüljön múlt időbe a segédje, ő a kisujját se mozdítja), hanem go.

Ez a modális segédigékre igaz, az igeidőképzőkre viszont nem. A kettő közötti különbséget lásd alább.

A segédigék nem sok formával rendelkeznek. Van, amelyik egyetlen alakot ölt minden esetben (kivéve a múlt idejét), van, amelyiknek van egyes szám 3. személyű alakja, van, amelyiknek az sincs. Ezeket az egyes segédigék tanulmányozása során kell mindegyikről megtanulni.

Érdekességként megjegyezhető, hogy a segédige mindig megelőzi az igét – noha nem kell közvetlenül előtte állnia. Azért csak érdekesség, mert tapasztalatom szerint senki nem szokta ezt elvéteni. Tehát Sue can sing, Joe didn’t come stb.

3. A segédigék osztályozása

Kétféle funkciót különböztetünk meg: a modális vagy módbeli segédigéket és az igeidőképző segédigéket.

3.1 Az igeidőképző vagy igeformát segítő segédigék

Azért hívom őket így, mert különféle igeidők vagy igeformák kifejezéséhez van szükségünk rájuk. Ezek tartoznak ide:

• have
• do
• be

A have segédige a befejezett igeidők képzésénél segít, és ha ilyen igeidők képzésénél jelenik meg, akkor a nyelvtani, igeidős jelentésen túl nincs semmilyen egyéb jelentése. Formailag jelen időben have, egyes szám harmadik személyben jelen időben has, múlt időben pedig minden számban és személyben had. Az összes befejezett igeidőnek szüksége van rá.

A do az egyszerű jelen és az egyszerű múlt igeidők tagadó és kérdő formáinál szükséges, illetve hangsúlyozásnál kijelentő formákhoz is járulhat. Formái jelen időben do és does, múlt időben minden szám minden személyben did.

A be létige a folyamatos igeidőkhöz szükséges, azokban az ige mindig inges alakban áll, és előtte a létige az alanynak megfelelő formában: I am staying in a good hotel. (folyamatos jelen) She was sleeping at 8am. (folyamatos múlt).

Ügyelj a do és a have segédigék formájának kiejtésére! Hallgasd meg itt:

🔊 do. does. did. have. has. had.

3.2 Modális segédigék

(A modális segédigékről külön anyagban is olvashatsz.) Ezek is hasonlóan viselkednek, mint a fentiek, de jelentésük miatt külön csoportba szoktuk sorolni őket. Az jellemzi őket, hogy az ige jelentését valamilyen szempontból módosítják. Van, amelyik feltételessé teszi a mondandót, van, amelyik valószínűvé teszi és így tovább. Ezekből a segédigékből már több van, és ezeket külön csoportosításokban szoktuk megtanulni. Így például beszélhetünk valószínűséget kifejező segédigékről (must, will, may, might, could, can), szükségszerűséget kifejező segédigékről (must, have to, need, should, ought to), feltételes segédigéről (would), képesség segédigéjéről (can), engedélyről (may, might, can) és így tovább.

Példának álljon itt néhány, csupán mutatóba:

1. John is at home tonight.
John otthon van ma este.
2. John may be at home tonight.
Lehet, hogy John otthon van/lesz ma este.
3. I am very happy.
Nagyon örülök.
4. I would be very happy.
Nagyon örülnék.

Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!