Túrós csusza, főzelék, paprikás krumpli

Nehézségi szint: mind Bármilyen szintű nyelvutdáshoz

1. bevezető

A nyelvtanulás során olyan sokszor találjuk magunkat szembe szótárazási feladatokkal, hogy a mozdulat egy idő után már automatikussá válik. Ha azt akarod mondani, hogy “vettem egy kis datolyát”, de nem tudod, hogy mondja az angol ezt a gyümölcsöt, akkor rákeresel, és máris mondhatod-írhatod, hogy “I bought some dates”.

Ezzel nincs is nagy baj, nyilvánvaló, hogy az angol nyelvterületeken is ismerik a datolyát, és akkor biztosan szavuk is van rá.

A baj csak ott kezdődik, ha ilyeneket szeretnék mondani:

1. Paprikás krumplit ettünk ebédre.
2. Olyan ez, mint egy locsolóvers, nem hiszem, hogy Ady írta volna.
3. Mariék cukorral eszik a túrós csuszát.
4. Rántással szokta csinálni a főzeléket.
5. Virgácsot is kaptál a Mikulás bácsitól?
6. Kedvenc étele a töltött káposzta.

Ezek persze majdnem mind más-másféle problémát vetnek fel, egy dolog azonban közös bennük: mindegyik olyan dolgot jelöl, amiről feltételezhetjük, hogy más országokban, különösképpen az angol nyelvűekben egyáltalán nem is létezik. Márpedig ha így van, akkor nem is várhatjuk, hogy egy szótár megoldja a problémánkat.

2. A szótári bejegyzések

Valószínűleg igen kevesen vannak, akik elolvassák a szótárak előszavát (tán még kevesebben, mint a használati útmutatók olvasói). Pedig aki elolvassa, sok fejfájástól mentheti meg magát. Minden igényes szótár hangsúlyozza ugyanis a szótárazás korlátozott hasznát. Íme egy példa:

“Hogy van angolul a kifli? Ha célunk az, hogy partnerünk kiflit kapjon (nem zsömlét, croissant-t stb.), akkor bizony mondjuk neki: Go and buy a kifli. A kifli tehát sehogy nem mondható angolul.” … “A nyelv hemzseg az ilyen “kifli-szavaktól”. Egy régebbi gyakorlat szerint az ilyen szavakat csúcsos zárójelek közé tett célnyelvi magyarázatokkal látták el. Szótárunkban csúcsos zárójeleket nem használunk; a magyarázatot zárójel nélkül adjuk meg.”

Varga – Lázár: Magyar-angol szótár, Aquila Kiadó Budapest, 2000. p. v.

Sajnos Lázárék sem segítettek túlságosan sokat a bevezetőt nem olvasó szótárhasználónak. Igaz, a bevezetőjükben említett kifli szócikk még betartja az elveket, mert azt írja: croissant, “kifli” (roll), tehát ott szerepel idézőjelek között a “kifli” is, így magyarul. De ezzel több baj is van. Egyrészt a bevezetőt nem olvasó tanuló nem tudja eldönteni, melyik lehet “az igazi”, másrészt a hemzsegés többi résztvevőjénél már elfelejtették az idézőjelezést használni, tehát a “paprikás krumpli” szócikk már nem adja meg a magyar “paprikás krumpli” kifejezést – pedig ez semmivel sem “mondhatóbb” angolul, mint a kifli. És sajnos ugyanez a hiba a többinél is, a túrós csuszától a főzelékig.

Vagyis a szótárak úgy tesznek, mintha a magyar címszó és a szócikkben leírt angol szó vagy kifejezés közé egyenlőségjel lenne tehető – bevezető, előszó és tudományos felkészültség ide vagy oda. Ezért érdemes megjegyezni az alábbi tételt, a szótárak előszavainak örökös szereplőjét:

Két nyelv szavai igen ritkán felelnek meg egymásnak teljes egészében, a kulturális háttérinformációt tartalmazó szavak és kifejezések pedig szinte soha nem fordíthatók le egyik nyelvről a másikra.

3. Mi tehát a teendő?

A fenti pontban található szótári előszó már adott egy remek tippet: használd a magyar szót az angol mondatodban! Ez persze csak akkor értelmes dolog, ha a beszédpartnerem tisztában van a magyar nyelvű kifejezés jelentésével, vagy legalább van valamilyen jártassága a magyar nyelvben vagy a szokásokban. Ez nem mindig igaz azonban. Alább tehát pontokba szedtem néhány javaslatot. Választani aszerint kell, hogy milyen környezetben, milyen céllal, milyen közönségnek szól a megnyilvánulásod.

1. Ha a szöveg címzettje jártas a magyar nyelvben, vagy ha van kulturális háttérinformációja: használd a magyar szót az angol mondatodban! A virgácsos mondat valószínűleg sehogy másképp nem képzelhető el, hiszen a kérdezett személy nyilvánvalóan kapHATOTT virgácsot, azt pedig csak magyar kulturális közegben kaphatta. Hasonlóképpen a locsóleverses mondat sem hangozhat el magyar kulturális háttérismeret feltételezése nélkül.

1. We had some paprikás krumpli for lunch.
2. This poem sounds like a locsolóvers, I don’t suppose it was written by Ady.
3. Mari’s family usually put some sugar in their túrós csusza.
4. Did you get (a) virgács from Santa Claus?

2. Ha a célközönség nem ismeri ugyan a magyar nyelvet semmilyen szinten, de érdeklődik iránta, a szöveg célja éppen az, hogy bemutassam nekik a magyar kultúra egy-két vetületét: használd a magyar szót vagy kifejezést, de feltétlenül magyarázd el a szöveg többi részében a jelentését! Ez a magyarázat szerepelhet akár a főszövegben, akár lábjegyzetben, akár zárójelben, akár anélkül – a szöveg szerkesztésének általános irányelvei ezt úgyis eldöntik majd. A főzelékes mondatban legalább az egyik problémás szó bizonyára ismert már a szövegnek ebben a részében, és feltételezhetően már csak az egyiket kell megmagyarázni. (Alább a rántást magyarázzuk, a főzelékről pedig feltételezzük, hogy a szöveg korábbi részében már megmagyaráztuk.)

11. We had some paprikás krumpli for lunch (a type of potato stew with sausages and the Hungarian type of red paprika).
12. She usually prepares the főzelék using some rántás, which is a kind of thickening sauce prepared by frying flour in a little oil.

3. Ha a célközönség nem is jártas a magyar nyelvben vagy kultúrában, és feltételezhetően nem is érdeklődik a magyar kulturális kisfejezés iránt: találj valami frappáns kifejezést angolul a magyar szóra, de lehetőleg ne olyat, amelyik az angolban is nagyon kultúraspecifikus jelentésű. Tanácsos valamilyen teljesen általános kifejezést adni ilyenkor – persze az eszközök korlátozott számban állnak rendelkezésre. Ha nincs más mód rá, használj az angol/amerikai/ausztrál/stb. kultúrában is ismert megnevezést, ami ugyan nem egyenértékű a magyarral, de jó közelítéssel lesz fogalma az angol anyanyelvű olvasónak arról, miről is szól a mondat.

13. We had a local type of potato dish for lunch.
14. His favourite food is the local type of stuffed cabbage.

4. When in Rome

A fentieket alátámasztandó érdemes megfigyelni, hogyan járnak el az angol anyanyelvű emberek ilyen esetekben. Megfigyeltük, és a fentieket tapasztaltuk – pontosan ezért is javasoljuk mindezt.

Összefoglalva: a Magyarországon tartózkodó angol anyanyelvű ember a magyar specifikus jelenségeket, tárgyakat, ételeket stb. magyarul nevezi meg, ha van már valamilyen információja az illető dologról. Az étteremben “túrós csuszát” és “rakott krumplit” kér még angolul is, a Mikulásra pedig “Mikulás” névvel hivatkozik (hiszen tudjuk, hogy Santa Claus odaát máskor jön, másféle dolgokat hoz és máshova teszi azokat).

Sőt – bár nem ide tartozik szorosan -, a Duna tévét is így mondja ki, magyarul “Duna tévé”-nek (nem pedig Duna tíví-nek vagy Danube tívínek), az RTL Klubot “ertéel klub”-nak (nem pedig ártíel klábnak), mint ahogy Kovács Andrást is Kovács Andrásként emlegeti, nem pedig András Kovácsként (Andrew Kovács vagy neaggyisten Andrew Smith pedig rémálmában sem jutna eszébe).

Persze itt már nem csak a nyelv, hanem az udvariasság is igen fontos szerepet játszik, tehát ezeket nyelvi szabályként legalább is megfontolatlanság lenne megfogalmazni. Ezért inkább arra a szép angol mondásra hivatkozunk, ami a címben látható: When in Rome, do as the Romans do, ami arra sarkallja az embert, hogy – udvariasságból vagy más okokból – hasonuljon egy kicsit a helyiekhez, ha már ott él közöttük. Úgy tűnik, ez a nyelvre is igaz lehet.

Mindez egyébként egészen általános eljárás, és a magyarban is így működik. Gondolj bele: senkinek sem jutna eszébe magyarra fordítani a spanyol paellát, pedig mondjuk a “rizses hús” jó közelítés lenne; az egyik kollégám él-hal a marmite-ért, és soha nem hívja sörélesztőnek, Moszkvában meg pelményit kell enni, jó sokat! Ezen túlmenően a BBC-t sosem mondjuk bébécének, hiába magyarul hivatkozunk rá.

Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!