Az alábbi ismertetést nem kezdő hallgatóknak szánom, de feltételezhetően ők sem kapnak tőle fejfájást, ha mégis elolvassák. Viszont nekik inkább a Feltételes alapszabályai és a Feltételes múlt című anyagokat ajánlom.
A Babonák egy cikksorozat, amelyben megpróbálom korrigálni azokat a téves mendemondákat, amelyek bizonyos nyelvi jelenségekhez kapcsolódnak, és amelyeket tapasztalatom szerint a nyelvtanulók nagy része valahonnan ismer. Ezek jelentősen gátolhatják azoknak a tanulóknak a haladását, akik a nyelvi-nyelvtani magyarázatokat megérteni szeretnék, és nem csak valahogy emlékezni rájuk. Aki most kezdi az egyes témákat feldolgozni, az inkább ne is olvassa el ezeket az anyagokat.
A probléma
A feltételes mód “hagyományos” ismertetésénél azt tanulhatod, hogy háromféle feltételes módot különböztet meg az angol nyelv. Engem is beleértve számos angoltanár azt tapasztalja azonban, hogy ezt a kijelentést bizonyos hallgatók igen nehezen tudják megemészteni. Mi több: ez az állítás egyszerűen megakadályozza, hogy átlássák, megértsék, s végül is használni tudják a feltételes mondatokat az angol nyelvű produkcióikban.
Be kell valljam, hogy ezen egy percig sem csodálkozom. Sőt, az késztet csodálatra inkább, hogy sok olyan hallgató is van, aki ezzel a magyarázattal mégis megtanulja és használatba veszi az angol feltételes módot. Azt vallom ugyanis (sok más kollégáéval egyezik e véleményem), hogy a hagyományos nyelvtantanításban egész egyszerűen tévednek a három feltételes típust illetően, ráadásul elhallgatnak egy olyan összefüggést, amely sok esetben lényegesen leegyszerűsítené e nyelvtani téma feldolgozását. Miről is van szó tehát?
Hányféle feltételes mód van?
Természetesen egy.
Hiszen mi a fenére használna többfélét egy nyelv? (Jó, belátom, elvi akadálya nincs, de eleddig nem sikerült olyan nyelvvel találkoznom, amely kiaknázta volna ezt a bohó lehetőséget – bizonyára nem véletlenül van így.)
A magyarban a feltételes mód formailag úgy derül ki egyértelműen, hogy az igén megjelenik a -na/-ne toldalék:
1. Rövid hajjal jobban néznél
ki.
2. Te elfogadtad volna az ajánlatát?
(Gyanús, hogy a 2. mondat alapja a mára már kihalt “elfogadtad volt” alak – de ez itt lényegtelen.)
Mint megszokhattuk, az angolban a segédigék képesek sok nyelvtani jelenség kifejezésére. Így van ez a feltételes módnál is, melynek segédigéje: WOULD.
3. You would look much better with short
hair.
4. Would you have accepted his suggestion?
A hagyományos magyarázat azt mondja, hogy az első típusú feltételes mondat ilyen:
5. Ha átmegyek a vizsgán, megiszunk egy üveg
pezsgot, jó?
6. If I pass the exam, we will drink a bottle of champagne, all right?
Csakhogy ezekben a mondatokban hiábavaló vesződség akár -na/-ne toldalékot, akár would segédigét keresni. A magyar mondatról bizonyára egyöntetű döntéssel állapíthatjuk meg, hogy az nem feltételes mód. Noha kétségtelenül tartalmaz egy feltételt (sikeres vizsga), melynek teljesülése esetén bekövetkezik egy másik esemény (pezsgőivás), ez nem elegendő és nem is szükséges feltétele a feltételes módnak.
Ha ugyanis ez lenne a feltételes mód meghatározása (vagyis az, hogy legyen benne egy feltételként kikötött körülmény, melynek bekövetkezése esetén egy másik esemény is megtörténik), akkor az alábbi mondatokat is kénytelenek lennénk feltételes mondatokként kezelni:
7. Csináld meg a házidat és akkor
elmehetsz játszani!
8. Csak sikeres nyelvvizsgával rendelkező hallgatók kapnak diplomát.
Látható, hogy ez a felfogás tarthatatlan. A fenti mondatok sem angolul, sem magyarul (sem másmilyen nyelven) nem feltételes mondatok.
Az 5-6. mondatok tehát nem feltételes módban vannak, hanem kijelentőben. A mondatszerkezet tárgyalása természetesen izgalmas kérdéseket vethet fel, ám – szép szóval fogalmazva – túlzás, ha azt a feltételes mondatok közé soroljuk. A megtanulandó érdekesség ezekben a mondatokban ez: az IF kötőszóval kezdődő tagmondatban nem használhatunk jövő időt még akkor sem, ha jövő időre utalunk vele. Ezt meg kell jegyezni és kész – viszont ez nem csak az IF-re igaz, hanem még sk más kötőszóra is. Közbevetőleg azonban felhívom a figyelmeteket, hogy a magyar anyanyelvűek számára ez nem lehet egy botrányosan megdöbbentő dolog: figyeld csak meg az 5. mondatot! Az “átmegyek a vizsgán” egyértelműen jövőre utal, mégis jelenben van – és ez így természetes. (Egyébként ajánlom figyelmedbe a Nincs jövőnk című írást is.)
Ha ezt eddig elfogadtad, akkor máris kijelenthetjük, hogy az 1. típusú feltételest (“First Conditional”) kirekesztettük a feltételes mód köréből. Marad azonban másik két típus a feltételes módon belül, amit rendre 2. illetve 3. típusúnak neveznek.
9. Would you marry me if I had more money?
10. Hozzám jönnél/Feleségül
vennél, ha több pénzem lenne?
11. Jill would never use such words.
12. Jill soha nem használna ilyen szavakat.
Mint a félkövér kiemelésekből látszik, ezekben a mondatokban már igenis tetten érhető a feltételes mód jele (would illetve -na/-ne). Következésképp kijelenthetjük, hogy ezek igazi feltételes mondatok. Szabályukat a hagyományos ismertetésénél láthatod.
(Emlékezetfrissítésnek: WOULD segédige szerepel, az ige lehet egyszerű vagy folyamatos a szituációnak megfelelően, az IF-es mondatban pedig nem szerepel a WOULD, ellenben múlt időbe tesszük az igét – ugyancsak vagy egyszerűbe vagy folyamatosba a helyzetnek megfelelően.) Erről még sok minden elmondható (például a segédigék használata a feltételes mondatokban, a különleges jelentésű feltételes mondatok használata stb.), ám ez itt most nem tartozik a témánkhoz.
Mi a helyzet azonban a 3. típusú feltétellel?
13. We would have been in trouble without
your help.
14. Bajban lettünk volna a segítséged nélkül.
15. She wouldn’t have been shouting if you had arrived in
time.
16. Nem ordítozott volna, ha időben megérkezel.
Természetesen nincs szó külön feltételes módról – ez abból látszik, hogy az előző pontban megállapított feltételek (WOULD illetve -na/-ne) itt is teljesülnek. A 13-16. mondatok tehát ugyanolyan feltételes mondatok, mint a 9-12. mondatok. Két különbség figyelhető meg:
1. múlt időre vonatkozik a feltétel
2. az IGE formája változik mindkét nyelvben
Ez a kettő nyilván összefügg. Tehát az angolban úgy lesz múlt idejú a feltételes mód, hogy csupán az ige változik: méghozzá befejezett (perfect) alakba kerül:
be –> have been
be shouting –> have been shouting
arrived –> had arrived
(Mellesleg pedig a magyarban a régmúlt igealak segédigéjére kell tenni a feltételes mód jelét: lett volt –> lett volna, ordítozott volt –> ordítozott volna).
Ez azonban teljesen általános érvényű szabály. Ezekre a segédigékre ugyanis az a szabály vonatkozik, hogy a múltra való utalást úgy fejezzük ki, hogy a segédige marad olyan, amilyen jelen időben is, csupán az ige kerül befejezett (perfect) alakba. Ezt az alábbi példákból is láthatod (mindegyik valószínűséget fejez ki):
17. You may lose a lot of money.
18. Sok pénzt veszíthetsz.
19. You may have lost a lot of money.
20. Sok pénzt veszíthettél volna.
21. They must be very angry.
22. Biztosan nagyon mérgesek.
23. They must have been very angry.
24. Biztosan nagyon mérgesek voltak.
(Ráadásul az az izgalmas felfedezés is tehető, hogy a magyarban is ugyanaz a szabály, amennyiben nem külön szóval fejezzük ki a segédige jelentését (18. és 20. mondatok). A múlt időre utalást a magyar is úgy oldja meg, ahogyan a feltételes módnál: a régmúlt igealakhoz teszi a valószínűséget kifejező toldalékot: veszítettél volt — veszíthettél volna)
Ha a szabály komolyan vesszük, akkor megoldódik az IF-es mondat változása is, hiszen ott is pusztán az a változás, hogy az ige perfect alakba kerül. S minthogy eredetileg (tehát a jelen idejű feltételes mondatban) múlt idő volt, ezért a perfektiválással Past Perfect lesz belőle (vagy Past Perfect Continuous, ha a szituáció folyamatos szemléletet kíván).
Összefoglalásképp az alapszabály
Az angolban egyetlen feltételes mód van. Ennek jele a WOULD segédige. Az IF-es mondatokban a feltételes mód segédigéje normális esetben nem jelenik meg, viszont az ige múlt időbe kerül, ha jelen vagy jövő idejű a feltételezés. Jelen vagy jövő időre utalásnál a segédige után az ige egyszerű vagy folyamatos alakban szerepel. Múlt időre vonatkozó feltételes mondatoknál csupán az ige változik: befejezett alakba kerül mind a főmondatban, mind az IF-es mondatban.
Ha kérdést tennél fel vagy ha megvitatnál valamit az anyaggal kapcsolatban, használd a fórumot!